Vitafórum a Jelenben

Az újabb gondolatok margójára

Nagy örömömre szolgált Lehoczky Attila Újabb gondolatok az aradi magyarság jövőjéről című cikkének olvasása, illetve az, hogy az Ifjúsági Szervezet vezetőségén kívül mást is foglalkoztat - ha más nem gondolatok formájában- az aradi magyar ifjúság jövője. Nagyrészt egyetértek a cikk szerzőjével, ami az ifjúsági élet Arad városi szinten történt megszervezését illeti. Valóban nincs egy olyan helyünk ahol csak mi, magyar fiatalok nagyszámban együtt szórakozhatnánk (különben már néhány hónapja tárgyalunk szórakozóhelyek tulajdonosaival hogy beindíthassunk egy esetleges magyar pénteket csak elég nagyok az anyagi igények; mégis úgy néz ki hogy nemsokára sikerül beindítanunk). Ez valóban gond. Azonban egy dolgot tisztán kell lássunk: az AMISZ egy civil, ifjúsági szervezet, amely nem rendelkezik megfelelő potenciállal egy szórakozóhely megvásárlásához illetve működtetéséhez. Ezért csak arra alapozhatunk, ami rendelkezésünkre áll.És ez nem túl sok. Nagyon sok esetben még a bátorító szóval is jól kell gazdálkodnunk, hogy jusson belőle holnapra és holnaputánra is. Ifjúsági Szervezetünk mindent a magyar közösségért tesz, nemzeti öntudatból, ambícióból és főleg önkéntesen , anélkül hogy bármelyikünk is bármit felszámítana erőfeszítéséért. Így történik mindez immár 15 éve, mióta az AMISZ megalakult. Mi, lehetőségeinkhez képest, nagyon lelkesen tevékenykedünk, bár nagyon sok esetben ütközünk a fiatalok passzivításába, nemtörődömségébe. Erre a legjobb példa az AMISZ-táncháza, amely mindaddig működött, amíg az Ifjúsági Szervezet saját kasszából tudta fizetni a Szegedről érkező oktató költségeit. Amikor egy kis összefogásra lett volna szükség, illetve hogy mindenki vállaljon részt a költségből, egyedül maradtunk.
Könnyű tehát leírni, hogy ez sem volt 2007-ben meg az sem, viszont azt kell megnézni, hogy hányan jöttek megkérdezni a fiatalok köréből, hogy mit segíthetek, mi az amivel hozzájárulhatok az AMISZ jobb működéséhez, hogyan tehetjük változatosabbá az aradi magyar ifjúsági életet. Mi, együtt, mert csak ez hozhatja el számunkra azt a jövőt, amelyet mindannyian szeretnénk magunknak, és amiért rengeteget dolgozunk.Vélemenyem szerint könnyű hibát keresni valakinek a tevékenységében, de annál nehezebb részt és felelősséget vállalni egy munkában, szervezésben. A gond igazából itt van, és nem az, hogy az AMISZ esetleg kiöregedés előtt áll –ugyanis az összes hatályban lévő ifjúsági törvény alapján még igen fiatalok vagyunk-, mert 26 évesen úgy gondolom, nem számítunk öregeknek, illetve a szervezet is csak most lép kamaszkorba, hisz csak 15 éves.
Lehoczky Attilával ellentétben állítom hogy az AMISZ igenis sikeres évet zárt, ugyanis sikerült megszerveznünk a III-ik Ifjúsági Kaszojálist, ahol többszáz fiatal pihent és szórakozott, megtartottuk a III-ik Arad Megyei Magyar Ifjúsági Találkozót, képeztünk Menyházán fiatal jövöbeli önkormányzatisokat, megtanultunk kommunikálni, megszerveztük illetve régióssá tettük történelmi vetélkedőnket a Gyökereket és sportoltunk is együtt focikupa keretén belül.
Remélem idén több mindent tudunk véghezvinni, amihez elsősorban támogatásra van szükségünk, ami nem feltétlenül anyagiakat jelent.Ha ezt megkapjuk, a tavalyinál jobb évet tudunk zárni. Ez a jövő zenéje, de egy dolog biztos, az AMISZ nem fog meghalni, mert van jövője. Mindent el kell követnünk hogy ez a jövő minél fényesebb legyen.