Kettő között

Egyesek az arany középútat keresik mindenben, bármit csinálnának is. Mások ezt megvetően a pohár üres feleként értékelik. Tulajdonképpen nagyon is hajlamosak vagyunk a hiányzó részt látni, szeretünk elégedetlenkedni, emészteni magunkat, elővenni a hirhedt magyar bánatot, még amikor mulatunk, akkor is búsan tesszük...
Két forduló közé értünk. Az első nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Semmilyen szempontból. Ezért újból két rossz között kell választanunk, persze ha sikerül kisakkozni, melyik a kisebbik. Nehéz eldönteni, hova álljunk, kit támogassunk, hiszen az egyetlen magyar jelölt mellé sem tudtunk blokkban felsorakozni, és megmutatni, hogy létezünk, egységesek vagyunk, félretéve a személyes ellentéteket, sérelmeket. Mivel jobb megoldás egy -akármelyik- román elnök megválasztása, majd alibiként bevágni hogy a miénknek úgysincs esélye? Valószínűleg pont azért nincs, mert mi sem hiszünk benne eléggé. Akkor meg milyen alapon várjuk el a többségiek támogatását.
Számomra érthetetlen amiként egyesek időt, energiát nem sajnálva elmennek szavazni, és azt szándékosan érvénytelenül teszik... Ők aztán igazán harcolnak a magyarságért, megmutatják a magyar virtust és jól megleckéztetik a „fránya” RMDSZ-t. Vagyis bennünket, hiszen saját közösségünket fircangolják ilyen magatartással. Hát gratulálok, sikerült egy jó nagyot rúgni a saját hátsónkba, és ha ez a tömbben nem is annyira érződik, elmondom: a szórványban nagyon FÁJ. Mi érezzük igazából bőrünkön a mindennapos surlódásokat, küzdelmeket, hogy egy kis helyzetelőnyre tegyük szert magyar szempontból. Ezért igazán tudunk értékelni minden egyes szavazatot. A 9000 hargitai eldobott szavazatot emiatt érzem a saját( és nemcsak) arculcsapásomnak. Úgy látszik, sikerült megosztani bennünket, és ha egy kicsit belegondolunk, arra is könnyedén rájövünk, kinek tartozunk köszönettel érte. A két rossz közül pont ezért látom a pirosat kissebbikként, az egyetlen számunkra megszavazható(még ha csukott szemmel is) megoldásként. Túl kell lépnünk a tavalyi irányunkba történő elutasításán, mert ő legalább kimondta, amit a narancs csak gondolt. Igazából a narancsok sem akartak, ellenkező esetben kiálltak volna értünk. Dehát egyformán szeretnek bennünket, annyi biztos. Éppen ezért kell nekünk egységesnek lennünk, családon belül oldva meg a problémákat, és olyan döntéseket hozni, amelyek pozitivan hatnak ki a teljes közösségünkre. Minden egyes megosztó nyilatkozat, felkérés eleven húsba vág, népünket rombolja.

Gesztenye - a remény fája

Egy csodálatos találkozó helyszíne lehet, ahol a szürkületben élők, figyelmetlenek, éhesek menedéket találnak, sőt, mi több, feltöltődhetnek energiával, életerővel, térítésmentes közösségi munkakedvvel.
Nagy kincs tehát, mely párját ritkítja ebben a rohanó világban. Azt hiszem, nem is igazán elég egy, hanem egyenesen gesztenye- fasorra lenne szükségünk...Ezt azonban, már tényleg lehetetlen fellelni, ugyanis az előzö, átkosnak is nevezett korszakban nem igazán volt divatos növény, sokkal jobban értékelték az eperfát, ami táplálékot biztosított a rengeteg selyemhernyónak. Bár senki sem szerette őket igazán, megtürték, a haszon, az egyedi portéka: a selyem miatt. Papi tehát volt számukra bőven, ezért szépen hallgattak. A csend szinte megtörhetetlenül ereszkedett csámcsogó mivoltukra, egészen addig, amig egyesek elkezdték kivagdosni a kaja forrását jelentő fákat. Melegedni kellett valahol, valamivel. Természetes, hogy ez áldozatokkal járt, de inkább mások áldozatával, ami nem annyira fájó...Mindaz, ami biztos menedéket nyújtott számukra, megszünt. Elkezdték tehát utálni, és új idők új szelei kapcsán, a gesztenyébe látták a jövőt. Megvan a trendi, a csodálatos, gyönyörűséges, amelyet lehet dicsőiteni(ahogy eddig is megszokták), sőt kell is, hiszen kajaforrás... Meg , amúgy is, ők mindíg a gesztenyét szerették igazából, az eper már a múlté, eddig is csak azért ették, mert útálták, tehát pusztítani kellett... Meg is tették, alapos munkát végezve, hogy még magja is alig maradt.
De ne keseregjünk, hisz már hozza a vihar szele csengő hangon az indulót: “Csunya eper, piszkos eper, nem szerettem, de megettem, mert a kényszer, lenyelette velem, minden elvem. DE TÚLÉLTEM :) Sej, haj , vaj van a fülem mögött, mégsem látom a gesztenyétől az erdőt. Induljunk hát sebtibe, gázoljunk át mindenen, mert húsz másodperc múlva találkozunk a gesztenyefánál. De hoppá-hoppá, a fánál már vannak, azok akik eddig is a gesztenyét részesítették előnyben...Kik lehetnek? Á,szerencsére csak néhány hangya. Fiatalosan dolgoznak, szorgalmasak? Nem számít, hiszen mi messziről , az eperfák maradékáról jövünk és éhségünk napról-napra hatalmasabb...
Mi tudjuk tehát a tutit, meg is mondjuk, aztán eszünk.

Még élek

A várakozásokkal ellentétben( hiszen sokan azt gondolták, blog-jelenlétem csupán kampányfogásként szolgál, és egyetlen célja, hogy szavazatokat hozzon be) nem hagyok fel a bloggolással. Egy nagyon egyszerű és hasznos kommunikációs eszköznek tekintem, amely felhasználásával kifejezhetem nemtetszéseimet, örömeimet, feldobhatom a labdát vagy esetleg leüthetem azt...

Másrészről írásban vállalom a véleményemet különböző dolgokról, amelyekről azután lehet vitatkozni. Kialakulhat így egy párbeszéd, amely jobb esetben akár konstruktív is lehet, megoldásokat, válaszokat hozva magával számomra fontos kérdésekben. Tehát a show folytatódik, mert ez így érdekes.

Hosszú az út

Többen szóvá tették, hogy már igen régen elindultam Borossebes felé, viszont az út viszontagságairól, megérkezésem körülményeiről még nem értesülhettek. Valóban így van, viszont a kajánkodóknak üzenem, másokkal ellentétben én megérkeztem oda, ahova elindultam, nemcsak egyszer, hanem jópárszor az elmúlt időszakban. Sebesen kívül jópár olyan településre sikerült eljutnom, ahol még az életben nem volt RMDSZ plakát kitéve. Ezért elég furcsán nézték, amikor ez megtörtént, az igazi meglepetés viszont akkor érte őket, amikor elmondtam: én vagyok a jelölt, és a támogatásukat kérem – már az érdekesen hatott rájuk, hogy valaki ilyen fiatalon szeretne képviselő lenni,ezen túllépve elmondták, hogy plakátoló jelöltet végképp nem láttak, ráadásul az illető még magyar is és az ő jó móc szavazatát kérné, hát ez hihetetlen. Valóban sok(k) lehetett ez számukra, ezért csak mosolyogva tudtam fogadni amikor nemegy esetben hasonlítgatták a szórólap tartalmát az előttük állóval. Aztán, mikor látták, hogy a helyzet menthetetlen, és bekövetkezett amit még legvadabb álmaikban sem láthattak, mégpedig hogy az RMDSZ, a magyarok pártja- ahogy nekünk mondják- eljött a Mócvidékre, és itt is kampányol., sorra kezdték beismerni a magyar nagyszülőt, házastársat, ismerőst. Az egyik odáig ment nyilatkozatával, hogy akkor mi van, ha magyar vagyok, elvégre a magyarok is emberek... Ezt nekem is be kellett látnom, ezért hát helyeslőleg bólogattam, és megköszöntem, hogy megosztotta velem ezt az értékes információt.
Mindenképpen érdekes tapasztalatnak mondhatom a kampányomat az ötös kollégiumban, amelyről sokan azt mondták, hogy nincs értelme kimenni, mert a Mócvidéken nem igazán szeretnek bennünket- hogy ne fogalmazzak másként. Úgy érzem, munkám, a több mint 4000 levezetett kilóméter, a többezer ember, akivel sikerült szóbaállnom, és a megszerzett 335 szavazat- amely egyesek szerint többszörösét éri, tekintve hogy honnan kellett behozni őket- nemcsak azért volt hasznos, mert lehetővé tették, hogy újból legyen aradi magyar képviselőnk a Parlamentben, hanem úttörő jellege miatt is, amely a móc dzsungelben megépített keskeny ösvény megszületését jelentette. Ezért nem tekintem kudarcnak, hogy nem sikerült elérnem a célként kitűzött 1000 szavazat megszerzését, az elkövetkező négy évben azon fogok dolgozni, hogy legközelebbi jelöltünk sokkal nagyobb eséllyel pályázzon ezen cél elérésére.
Végezetül szeretném megköszönni a 335 embernek, akik megbíztak bennem és támogattak, illetve akik megfeszített munkájukkal segítettek hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni mindannyiunk érdekében.

Választási weblap

Elkészült a parlamenti választási weblap. Fontos információktól kezdve, a jelöltek bemutatásáig, minden megtalálható rajta. Aki rám kiváncsi, kattintson ide:

http://parlament2008.rmdsz.ro/profil.php?8-Albert%20László

Jó böngészést mindenkinek!

Borossebes jövök!

Megszületett a döntés. Az ötös számú választási körzetben indulok, amely Világostól Borossebesen át egészen Halmágycsúcsig tart. Mindenképpen rámondható, hogy igen érdekes körzet. Az összes közül itt található a legkevesebb magyar , 73466- ból csupán 1611 a magyar ember, amely az összlakosság 2,19 % -át teszi ki. Számottevő magyar közösség Pankotán, Világoson, Borossebesen illetve Selénden van. Területi szervezet Borossebesen és Pankotán működik, az utóbbiban van egy RMDSZ tanácsosunk is. Júniusban az egész körzetben 462 szavazatot kaptunk. Ezzel szemben a PD-L –nek 17, PSD-nek 5 míg a PNL –nek 3 polgármestere van , tehát majdnem tiszta narancssárga az egész körzet. Itt indul Gheorghe Feieş borossebesi (most éppen) PDL jelölt, a volt PDL ifjúsági vezér Ciprian Luca, aki immár PSD színekben száll ringbe, és a volt prefektus is Cristian Stragea a PNL jelöltje.
Elég nagy bátorságnak, -mondhatni hülyeségnek- tűnik mégis nekimenni ennek a körzetnek, ráadásul ilyen fiatalon. De lehet , hogy pont ez vitt rá erre a döntésre, hiszen ebben a korban még igen nagy a kalandvágy, és be kell ismernem óriási kihívás ez számomra. Vonzalmat éreztem végig, hogy itt induljak. A tényeket ismerve, nehéz lesz fogást találni, de most nem is annyira a tényekre kell alapoznom. Ha kifejezetten ezekből indulok ki, esetleg hajlamos lehetnék esélytelennek látni az egészet. Sokkal szerencsésebb dolog, ha kifejezetten a kitűzött célt látom magam előtt, és ennek eléréséért mindent megteszek. Szakértői számítások szerint 650-700 szavazatot fogok kapni, de én a mércét magasabbra tűztem , mert szeretném elérni az 1000-es küszöböt. Fiatal csapat áll mögöttem, amely számára nincs lehetetlen. Igaz, hogy még ha sikerül is elérni az 1000 szavazatot, ez nagy valószinűség szerint kevés lesz a végső győzelemhez. De bevallom, nem is kifejezetten ennek reményében indultam, hanem azért, hogy segíteni tudjak a csapaton. A leginkább az érdekel, hogy legyen a következő négy évben is az aradi magyarságnak legalább egy képviselője a Parlamentben. Mindenképp szükséges dolog közösségünk megmaradásához, fejlődéséhez. Ezt sokkal fontosabbnak tartom, mint a személyes ambíciót. Tisztában vagyok vele, hogy egyesek rosszindulatúan megkérdőjelezik ennek fontosságát, de végzetes dolog lehet számunkra ha nem jön össze. Esetleges négy év kimaradás kifejezetten a közösség kárára megy. Az RMDSZ munkáját sokan hajlamosak megkérdőjelezni, kritizálni, a megvalósításokat pedig úgymond alanyi jogon járóknak tekinteni. Nem célom most az eredmények sorolása( bár szép számban vannak), azonban azt hiszem tipikusan abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy csak akkor vesszük észre mennyire boldogok voltunk, amikor ez már elmúlt.Dolgozni fogok csapatommal együtt körmünk szakadtáig, hogy sikerüljön megvalósítani közös célkitűzésünket. Aki segíteni tud, és főleg akar, azt szivesen látom közöttünk.

Csakis aktívan

Úgy érzem, hogy ez kell legyen az elöttünk álló periódus mottója. Bő két hónap áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy ezt minél jobban alkalmazzuk, embereket szólítsunk meg, olyanokat is, akiket idáig nem igazán sikerült. Fölösleges dolog azon rágódni, hogy miért nem történt meg a kiegyezés, merthogy milyen jó lett volna ha…(egy ismerősöm szerint a HA-val kezdödő mondatok amúgy is értelmetlenek). Ezzel nem vitatkozom, hiszen mindenki számára világos, hogy a kiegyezés pozitívan hatott volna életünkre. Nagyobb esélyünk lett volna együtt elérni a céljainkat, amelyek tulajdonképpen közösek: a magyar közösség megfelelő képviselete, érdekei kiharcolása.
Tetszik, nem tetszik, de nem lett kiegyezés. Nem akarom ennek okait részletezni, vagy pedig egyfolytában ezen morfondírozni. Akik ezt teszik, vélemenyem szerint inkább ártanak, mint segítenek, mert elvonják az emberek figyelmét az igazi feladatról, ráadásul hozzáállásukkal az erdélyi magyarság megosztását fokozzák. Nem született meg a kiegyezés, de ez immár múltnak számít. Ismernünk kell a múltunkat, táplálkozni belőle, de ugyanakkor a jövőbe kell néznünk. Ezzel kell igazán foglalkoznunk, mert igen nehéz időszak előtt állunk, amikoris nem engedhetjük meg magunknak, hogy belső harcokkal legyünk elfoglalva. Minden erőnkkel céljaink elérésére kell koncentrálni. Helyi szinten igazi összefogásra van szükség. Arra, hogy mindenki aktív szerepet vállaljon a kampányban, hogy minél többen elmennjenek szavazni, és lehetőleg minél több embert győzzenek meg a szűk környezetükből a választások fontosságáról. Az ilyen jellegű mozgosítás hozhatja meg az igazi áttörést. Segíteni kell a kampánycsapat munkáját. Tulajdonképpen a legjobb kampánycsapat nem néhány emberből, hanem a teljes Arad megyei magyarságból áll. Mindannyian tehetünk valamit, hogy elérjük közös célunkat. Nézzük csak meg, milyen eredményesek tudtak lenni júniusban a narancssárgák. Még a csapból is ők folytak, kezdve a narancssárga trikóktól egészen az ablakokba kitett bannerekig. Összefogással lehet tehát komoly eredményeket elérni.
Az elkövetkező időszak egyik fő feladatának tartom, hogy ismertessük az emberekkel az egyéni-körzetes választási rendszert, elmondjuk hogyan működik, hogy bár nem listákra fognak szavazni, hanem személyekre, a leadott szavazatukkal nemcsak a jelölt esélyeit növelik, hanem ugyanakkor az RMDSZ-t is támogatják. Ez az oka, hogy egyes esélytelennek tartott körzetekben is indulnak jelöltjeink, mert minden megszerzett szavazattal közelebb lépünk ahhoz, hogy az elkövetkező négy évben is legyen Arad megyei magyar képviselőnk. Biztos vagyok abban, hogy leendő képviselőnk nemcsak a körzetét fogja képviselni, hanem az egész megye magyarságát.
Tegyük tehát félre a személyes ellenszenveket, elégedettlenségeket és főleg passzivitást, nemtörődömséget, legyünk aktív kampáncsapattagok mindannyian, dolgozzunk együtt, hogy sikereink is közössé válhassanak.