2008-12-05

Hosszú az út


Többen szóvá tették, hogy már igen régen elindultam Borossebes felé, viszont az út viszontagságairól, megérkezésem körülményeiről még nem értesülhettek. Valóban így van, viszont a kajánkodóknak üzenem, másokkal ellentétben én megérkeztem oda, ahova elindultam, nemcsak egyszer, hanem jópárszor az elmúlt időszakban. Sebesen kívül jópár olyan településre sikerült eljutnom, ahol még az életben nem volt RMDSZ plakát kitéve. Ezért elég furcsán nézték, amikor ez megtörtént, az igazi meglepetés viszont akkor érte őket, amikor elmondtam: én vagyok a jelölt, és a támogatásukat kérem – már az érdekesen hatott rájuk, hogy valaki ilyen fiatalon szeretne képviselő lenni,ezen túllépve elmondták, hogy plakátoló jelöltet végképp nem láttak, ráadásul az illető még magyar is és az ő jó móc szavazatát kérné, hát ez hihetetlen. Valóban sok(k) lehetett ez számukra, ezért csak mosolyogva tudtam fogadni amikor nemegy esetben hasonlítgatták a szórólap tartalmát az előttük állóval. Aztán, mikor látták, hogy a helyzet menthetetlen, és bekövetkezett amit még legvadabb álmaikban sem láthattak, mégpedig hogy az RMDSZ, a magyarok pártja- ahogy nekünk mondják- eljött a Mócvidékre, és itt is kampányol., sorra kezdték beismerni a magyar nagyszülőt, házastársat, ismerőst. Az egyik odáig ment nyilatkozatával, hogy akkor mi van, ha magyar vagyok, elvégre a magyarok is emberek... Ezt nekem is be kellett látnom, ezért hát helyeslőleg bólogattam, és megköszöntem, hogy megosztotta velem ezt az értékes információt.
Mindenképpen érdekes tapasztalatnak mondhatom a kampányomat az ötös kollégiumban, amelyről sokan azt mondták, hogy nincs értelme kimenni, mert a Mócvidéken nem igazán szeretnek bennünket- hogy ne fogalmazzak másként. Úgy érzem, munkám, a több mint 4000 levezetett kilóméter, a többezer ember, akivel sikerült szóbaállnom, és a megszerzett 335 szavazat- amely egyesek szerint többszörösét éri, tekintve hogy honnan kellett behozni őket- nemcsak azért volt hasznos, mert lehetővé tették, hogy újból legyen aradi magyar képviselőnk a Parlamentben, hanem úttörő jellege miatt is, amely a móc dzsungelben megépített keskeny ösvény megszületését jelentette. Ezért nem tekintem kudarcnak, hogy nem sikerült elérnem a célként kitűzött 1000 szavazat megszerzését, az elkövetkező négy évben azon fogok dolgozni, hogy legközelebbi jelöltünk sokkal nagyobb eséllyel pályázzon ezen cél elérésére.
Végezetül szeretném megköszönni a 335 embernek, akik megbíztak bennem és támogattak, illetve akik megfeszített munkájukkal segítettek hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni mindannyiunk érdekében.

2008-11-03

Választási weblap

Elkészült a parlamenti választási weblap. Fontos információktól kezdve, a jelöltek bemutatásáig, minden megtalálható rajta. Aki rám kiváncsi, kattintson ide:

http://parlament2008.rmdsz.ro/profil.php?8-Albert%20László

Jó böngészést mindenkinek!

2008-09-30

Borossebes jövök!


Megszületett a döntés. Az ötös számú választási körzetben indulok, amely Világostól Borossebesen át egészen Halmágycsúcsig tart. Mindenképpen rámondható, hogy igen érdekes körzet. Az összes közül itt található a legkevesebb magyar , 73466- ból csupán 1611 a magyar ember, amely az összlakosság 2,19 % -át teszi ki. Számottevő magyar közösség Pankotán, Világoson, Borossebesen illetve Selénden van. Területi szervezet Borossebesen és Pankotán működik, az utóbbiban van egy RMDSZ tanácsosunk is. Júniusban az egész körzetben 462 szavazatot kaptunk. Ezzel szemben a PD-L –nek 17, PSD-nek 5 míg a PNL –nek 3 polgármestere van , tehát majdnem tiszta narancssárga az egész körzet. Itt indul Gheorghe Feieş borossebesi (most éppen) PDL jelölt, a volt PDL ifjúsági vezér Ciprian Luca, aki immár PSD színekben száll ringbe, és a volt prefektus is Cristian Stragea a PNL jelöltje.
Elég nagy bátorságnak, -mondhatni hülyeségnek- tűnik mégis nekimenni ennek a körzetnek, ráadásul ilyen fiatalon. De lehet , hogy pont ez vitt rá erre a döntésre, hiszen ebben a korban még igen nagy a kalandvágy, és be kell ismernem óriási kihívás ez számomra. Vonzalmat éreztem végig, hogy itt induljak. A tényeket ismerve, nehéz lesz fogást találni, de most nem is annyira a tényekre kell alapoznom. Ha kifejezetten ezekből indulok ki, esetleg hajlamos lehetnék esélytelennek látni az egészet. Sokkal szerencsésebb dolog, ha kifejezetten a kitűzött célt látom magam előtt, és ennek eléréséért mindent megteszek. Szakértői számítások szerint 650-700 szavazatot fogok kapni, de én a mércét magasabbra tűztem , mert szeretném elérni az 1000-es küszöböt. Fiatal csapat áll mögöttem, amely számára nincs lehetetlen. Igaz, hogy még ha sikerül is elérni az 1000 szavazatot, ez nagy valószinűség szerint kevés lesz a végső győzelemhez. De bevallom, nem is kifejezetten ennek reményében indultam, hanem azért, hogy segíteni tudjak a csapaton. A leginkább az érdekel, hogy legyen a következő négy évben is az aradi magyarságnak legalább egy képviselője a Parlamentben. Mindenképp szükséges dolog közösségünk megmaradásához, fejlődéséhez. Ezt sokkal fontosabbnak tartom, mint a személyes ambíciót. Tisztában vagyok vele, hogy egyesek rosszindulatúan megkérdőjelezik ennek fontosságát, de végzetes dolog lehet számunkra ha nem jön össze. Esetleges négy év kimaradás kifejezetten a közösség kárára megy. Az RMDSZ munkáját sokan hajlamosak megkérdőjelezni, kritizálni, a megvalósításokat pedig úgymond alanyi jogon járóknak tekinteni. Nem célom most az eredmények sorolása( bár szép számban vannak), azonban azt hiszem tipikusan abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy csak akkor vesszük észre mennyire boldogok voltunk, amikor ez már elmúlt.Dolgozni fogok csapatommal együtt körmünk szakadtáig, hogy sikerüljön megvalósítani közös célkitűzésünket. Aki segíteni tud, és főleg akar, azt szivesen látom közöttünk.

2008-09-23

Csakis aktívan


Úgy érzem, hogy ez kell legyen az elöttünk álló periódus mottója. Bő két hónap áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy ezt minél jobban alkalmazzuk, embereket szólítsunk meg, olyanokat is, akiket idáig nem igazán sikerült. Fölösleges dolog azon rágódni, hogy miért nem történt meg a kiegyezés, merthogy milyen jó lett volna ha…(egy ismerősöm szerint a HA-val kezdödő mondatok amúgy is értelmetlenek). Ezzel nem vitatkozom, hiszen mindenki számára világos, hogy a kiegyezés pozitívan hatott volna életünkre. Nagyobb esélyünk lett volna együtt elérni a céljainkat, amelyek tulajdonképpen közösek: a magyar közösség megfelelő képviselete, érdekei kiharcolása.
Tetszik, nem tetszik, de nem lett kiegyezés. Nem akarom ennek okait részletezni, vagy pedig egyfolytában ezen morfondírozni. Akik ezt teszik, vélemenyem szerint inkább ártanak, mint segítenek, mert elvonják az emberek figyelmét az igazi feladatról, ráadásul hozzáállásukkal az erdélyi magyarság megosztását fokozzák. Nem született meg a kiegyezés, de ez immár múltnak számít. Ismernünk kell a múltunkat, táplálkozni belőle, de ugyanakkor a jövőbe kell néznünk. Ezzel kell igazán foglalkoznunk, mert igen nehéz időszak előtt állunk, amikoris nem engedhetjük meg magunknak, hogy belső harcokkal legyünk elfoglalva. Minden erőnkkel céljaink elérésére kell koncentrálni. Helyi szinten igazi összefogásra van szükség. Arra, hogy mindenki aktív szerepet vállaljon a kampányban, hogy minél többen elmennjenek szavazni, és lehetőleg minél több embert győzzenek meg a szűk környezetükből a választások fontosságáról. Az ilyen jellegű mozgosítás hozhatja meg az igazi áttörést. Segíteni kell a kampánycsapat munkáját. Tulajdonképpen a legjobb kampánycsapat nem néhány emberből, hanem a teljes Arad megyei magyarságból áll. Mindannyian tehetünk valamit, hogy elérjük közös célunkat. Nézzük csak meg, milyen eredményesek tudtak lenni júniusban a narancssárgák. Még a csapból is ők folytak, kezdve a narancssárga trikóktól egészen az ablakokba kitett bannerekig. Összefogással lehet tehát komoly eredményeket elérni.
Az elkövetkező időszak egyik fő feladatának tartom, hogy ismertessük az emberekkel az egyéni-körzetes választási rendszert, elmondjuk hogyan működik, hogy bár nem listákra fognak szavazni, hanem személyekre, a leadott szavazatukkal nemcsak a jelölt esélyeit növelik, hanem ugyanakkor az RMDSZ-t is támogatják. Ez az oka, hogy egyes esélytelennek tartott körzetekben is indulnak jelöltjeink, mert minden megszerzett szavazattal közelebb lépünk ahhoz, hogy az elkövetkező négy évben is legyen Arad megyei magyar képviselőnk. Biztos vagyok abban, hogy leendő képviselőnk nemcsak a körzetét fogja képviselni, hanem az egész megye magyarságát.
Tegyük tehát félre a személyes ellenszenveket, elégedettlenségeket és főleg passzivitást, nemtörődömséget, legyünk aktív kampáncsapattagok mindannyian, dolgozzunk együtt, hogy sikereink is közössé válhassanak.

2008-08-14

A kérdőjelek kérdőjele

Ma 16 órakor minden kiderül, hiszen letelik a képviselő jelöltek jelentkezési határideje. Megtudjuk, hogy kik lesznek azok a személyek, akik közül kikerül majd a hét végleges jelölt augusztus 30-án, a megyei küldöttek rangsorolása alapján.
Nagyon nehéz bármit is előre látni. Számolgatni persze lehet, de az új egyéni- körzetes választási rendszerben ember legyen a talpán, aki biztosan tudja a tutit, vagyis hogy melyik körzet lehet a nyerő. Persze, ha egyáltalán lesz ilyen. Optimizmusom azonban hinni enged abban, hogy mindenki megérti, átéli a pillanat fontosságát, és elmegy szavazni. Még akkor is, ha az adott körzetben a magyar jelöltnek semmi esélye sincs a végső győzelemre, és be kell látnunk sajnos, hogy szinte mindegyik ilyen. Ha sikerül képviselői mandátumot szereznünk, az valószínűleg a leosztás következtében lesz, ugyanis az RMDSZ-es jelöltekre leadott szavazatok bekerülnek egy gyüjtőkosárba. Tehát egy szavazat sem veszlik el, csupán egy kicsit átalakul, mert egy adott személyre leadott voksból RMDSZ szavazat lesz, aminek köszönhetően akár egy másik tulipános jelölt juthat mandátumhoz. Leegyszerűsödik tehát a kép. Már nem azt tűzzük ki célul magunk elé, hogy XY képviselő legyen, hanem azt, hogy egyáltalán legyen aradi magyar képviselőnk. Ennek megfelelően kell a kampánystratégiát kidolgoznunk, kifejezetten Arad megyére, mert eléggé speciális helyzetben vagyunk mi itt a Partiumban- szándékosan nem használom a nagy közszeretetnek örvendő szórvány kifejezést, nem akarok szórványmagyar lenni, csak egyszerűen magyar, és ha már jelzővel kell illetni, akkor inkább legyek jó-. Egységes aradi kampány kell, amelyben arra kell buzdítanunk az embereket, hogy a tulipánra adják le voksukat, és ne személyi szimpátiák alapján szavazzanak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem számít, kit indítunk egy adott körzetben, mert az emberek úgyis az RMDSZ-re szavaznak, mert ez a felfogás idejét múlta.A szavazatokért valóban meg kell dolgozni, és főleg ki kell érdemelni őket. De azt hiszem, ezzel nincs is semmi gond, mondhatni természetes hozzáállás, mert, bár adni nagyon jó dolog, azért kapni sem rossz. Véleményem szerint bátran elmondhatjuk, hogy az elmúlt négy év alatt nagyon sok mindent sikerült a megyei asztalra tenni. Bár a bőség zavarában erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni - egyes helytelen vélemények szerint ezek a pénzek mindenképpen jöttek volna- be kell ismernünk legalább magunk számára, hogy megfelelő képviselet nélkül, igencsak kimaradtunk volna a buliból, ugyanis elég alkalmunk volt megtapasztalni, hogy magunkon kívül, nem igazán számíthatunk mások jóindulatára. Ennek megfelelően kell tehát elgondolkoznunk a dolgokon, a vajon ki, hol hogyant pedig hagyjuk meg a választások utáni vonalhúzás pillanatára.


2008-07-28

Demokrácia? Kell.



Hiszen nagyon nagy szükségünk van rá. De most nem mint rendszer, szerveződésforma szeretnék kitérni jó és rossz velejáróira, hanem mint projekt, ugyanis tegnap ért véget „Az út a Demokrácia felé” nevet viselő ifjúsági pályázat első szakasza. Ebben a DKMT eurórégióban élő fiatalok vettek részt. Arad megyét hat fiatal képviselte,ebből három AMISZ-os, ami egyesek szerint kevés, mások szerint sok, de én minden esetre örülök , hogy sikerült bevonni három fiatalt, akik megismerkedhettek a régióban működő ifjúsági szervezetek képviselőivel, betekinthettek egy kicsit a kulisszák mögé, találkozhattak önkormányzatisokkal: polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, tanácsosokkal. Nagyon fontosak és szükségesek az ilyen jellegű programok, nemcsak az ezúton kialakuló pótolhatatlan személyes kapcsolatok miatt, hanem szakmai tapasztalatcsere szempontjából is. A kerekasztal megbeszélések során megtudhattuk, hogy az ifjúsági kérdéseket igencsak mostohán kezelik, hol ide, hol oda csatolják az ifjúsági minisztériumot, vagy ennek megfelelő állami szervet, nincsenek az önkormányzatoknál kifejezetten az ifjúságra szakosodott alkalmazottak - hiszen a fiataloké a jövő, a jelen pedig részletkérdés... Mégis elmondhatjuk, bár elég hihetetlenül hangzik, hogy mi állunk a legjobban ezen a területen a projektben érintett államok közül, mert nálunk működik az Országos Ifjúsági Hatóság(illetve ennek keretén belül minden megyében az Ifjúsági Igazgatóságok), amely felelős az ifjúsági politika kérdésében. Ennek köszönhetően nekünk van egy ifjúsági kerettörvényünk (350/2006), amit persze lehet bírálni, de legalább van amiből kiindulni, van amin javítani. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy előírja az önkormányzatok számára, hogy az Ifjúsági Alapot minden évben elkülönítsék a költségvetésből, és ezt pályázatok útján leosszák az aktív civil ifjúsági szervezetek között. Ugyancsak pozítivumként könyvelhetjük el, hogy kötelezővé teszi, hogy minden megyeszékhelyen létrehozzon az önkormányzat egy ifjúsági tanácsadó központot, amely kifejezetten a fiatalok segítésére, informáciokkal történő ellátására szakosodjon. Magyarországon jelen pillanatban nincs ilyen törvény. Bár próbálkozások voltak, valahol, valahogy mindíg elakadt. Hiányát pedig az ott tevékenykedő kis szervezetek érzik, amelyek nem tudnak pénzforrást találni elképzeléseikhez, mert az önkormányzatokra ritkán számíthatnak, uniós projektekhez pedig túl kicsik és gyengék. De maradjunk mi meg inkább a saját házunk táján, foglalkozzunk a saját gondjainkkal, mert előttünk is állnak bőven még megoldatlan kérdések.

2008-07-25

Köszönjük MESTER!


Akik közelebbről ismernek, tudják rólam hogy elvetemült Fc Barcelona drukker vagyok. Egyszerűen imádom ezt a klubbot, amely 1899 óta a katalán ellenállás, küzdelemvágy szimbólumaként él a köztudatban. Nyugodtan ki merem jelenteni Barca szurkolónak lenni egy életérzés, hiszen, ahogy a szlogen is mondja, A Barca több mint egy klub.

Azt hiszem, szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fotballtörténelem egyik legnagyobb játékosát kedvenc csapatomnál láthattam játszani öt éven keresztül. És valóban játék volt, minden egyes pillanatban, mert a legmosolygósabb focista el tudta feledtetni velünk gondjainkat csodálatos cseleivel, passzaival, fantasztikus megoldásaival. Akárha az iskolaudvarban játszott volna, könnyed játékával sikerült oldania a meccsek feszültségét, ami igen nagy volt, ugyanis egy Barca kaliberü csapattól mindenki, mindíg győzelmet vár. Játéktudását senki sem vonhatja kétségbe. Azt hiszem, a legnagyobb elismerés számára nem az volt, hogy a világ legjobb focistajának választották, hanem az úgynevezett Il Classicon, a legnagyobb rivális Real Madrid elleni meccsen történtek voltak, amikor lenyűgöző játékát látva a hazai, madridi szurkolók talponállva tapsolták meg.
A tavalyi gyengébbre sikerült szezon után várható volt, de mégis nagyon szomorúan fogadtam a hírt, hogy átigazolt a Milanhoz. Remélem, könnyedén be tud majd illeszkedni és megtanítja az olaszokat is a mosolygós focira.
Én, minden esetre a szívembe zártam, és mindíg hálás leszek, amiért játékával örömet tudott okozni nekem. Köszönöm szépen a feledhetetlen pillanatokat.


2008-07-08

Fiatalok legyünk vagy újak?


Nagy port vert fel a múlt hétvégi SZKT-n Kovács Péter beszéde, ugyanis számon merte kérni a gyenge teljesítményt, a kampányhoz való viszonyulásukat bizonyos helyi szervezetektől, illetve azok vezetőitől.
Ezt, sokak szerint teljesen jogtalanul tette, mert, mint azt jól tudjuk, mindenki nyertesként került ki a választásokból. Vesztesek tehát nincsenek. Mindenki elégedett az elvégzett munkájával, és mint olyan, felelősöket nincs is miért, és főleg nincs kiket állítani. Pedig nem mindenhol mentek kíválóan a dolgok. Felelősöknek tehát lenniük kell, azzal együtt, hogy nem akarják beismerni saját maguk és mások előtt sem hibáikat. Azok, akik az elismerésért többször is sorbaállnak, most inkább előveszik a fiatal–öreg kérdést és igyekeznek ebbe az irányba terelni a problémát. Teljesen fölöslegesen, hiszen nincs köze egyiknek a másikhoz. Itt csak egyszerüen teljesítményről van szó. Van aki le tud tenni valamit az asztalra, mert dolgozott, és van aki csak magyarázza a bizonyítványát, mert neki csak erre telik. És erre fog telni összel is, meg négy év múlva is. Csakhogy a Szövetségnek, ugyanúgy mint az erdélyi magyarságnak, nem magyarázatokra van szüksége, és főleg, nem magyarázókra, hanem munkásokra, akik tetteikkel adják meg a kérdésekre a válaszokat.
Az eredmények mindenki számára elérhetőek és világosan magyarázzák a helyzetet. Jónéhány szervezetben változásnak kell bekövetkeznie, mert eredményt nem tudnak felmutatni. Ideje tehát, hogy meghúzzák a vonalat, megköszönjék a lehetőséget, és átadják a helyet új embereknek, esetleg fiatalabbaknak, akik új elképzeléseket, munkastílust tudnak behozni. Erre mindenképp szükség van.
A kampánystáb tagja voltam ebben az elmúlt időszakban, bejárhattam így az egész megyét. Alkalmam nyílt megismerni, hogy miként dolgoznak( vagy nem ) az adott település jelöltjei. Sokak előtt megemelhetem a kalapom.Voltak olyanok, akik saját maguk sem hittek benne, hogy bármennyi eséllyel indulnak, de olyanok is, akik nagy kényelmükben a megyei szervezettől várták a megváltást. Azt gondolták, a megyei kampánystáb dolga, hogy neki kampányoljon, míg ők nyugodtan nézték a légkondicionált autóból, hogy értük izzadunk. Meg is lett az eredménye…Nagyon sok helyen örömüket fejezték ki a fiatal kampánycsapat láttán. Ez kell tehát az embereknek és a Szövetségnek egyaránt. Új arcok, mert egyesek már nagyon unalmassá váltak. Fiatalok kellenek, akik a közösségi munkáért állnak sorba, nem pedig a bogrács mellett.

Narancssárga fű


A múlt héten volt alkalmam személyesen látni az egyik PD-L igazgatót, amint furcsa vigyorral kiállt az udvarra és elkurjantotta magát: mától diktatúra van Aradon.Bár először megdöbbentem, mert nem ilyen megnyilvánulásra számítottam egy tanúltnak vélt embertől-elvégre igazgató.
De beláttam, hogy valamilyen szinten igaza van.Bár nem diktatúraképpen kellett volna fogalmaznia, sőt így gondolkodnia se lett volna szabad, ugyanis-bár koromból adódóan szerencsére nem kellett túl sok ideig tapasztalnom, hogy mit jelent - a történelem bebizonyította hogy ez nem vezet jóra. Sőt. Igaz, diktatúra alatt ö most nem egy személyt, hanem egy pártot értett. És valóban, nekik most minden a kezükben van, ők irányíthatnak mindent a megyében: polgármesterektől kezdve( 49 – et számoltam össze) megyei tanács elnökig, alelnökökig, sok helyen tanácsosi többséggel rendelkeznek, köztük Arad városa és a megyei tanácsban is. Valóban örömre ad okot ez nekik. Legalábbis első ránézésre. De mint az mindig lenni szokott, szerintem most is lesz visszaütő, mert kezükben lévén a hatalom, vállalniuk kell munkájuk eredményét: a sikereket és sikertelenségeket egyaránt. Most nem lesz kinek a nyakába varrni a kényelmetlen dolgokat, vagy rájuk kenni, hogy miattuk nem sikerült megvalósitani az egész közösség életét jó irányba befolyásoló terveiket, elképzeléseiket. Egy másik szempont, hogy roppantul érdekel , hogyan tudják majd koordinálni a majdnem 50 polgármesterüket, és eleget tenni az elvárásaiknak, illetve kellőképpen meghálálni a kapott szavazatokat, hatékony dolgokkal, amelyek segítik a hétköznapi ember életét.Még tart a foci EB, amely szintén nagy narancssárga fölénnyel indult. Mindenki levegő után kapkodott csodálatos játékukat és eredményeiket látván. Azonban elég hamar kifulladtak és hasraestek egy sokkal lelkiismeretesebb, dolgosabb csapat előtt, amelyet legfőképpen a fegyelem jellemzett.Itt tehát elég hamar kipukkadt a narancssárga léggömb. Kérdés, nálunk mennyire lesz tartós... Viszont egy dolog biztos, a fű megmarad zöldnek, és bármennyire vágják is, csak nő és nő és nő...

2008-06-25

Kisebb szünet volt

Mivel elég sok találgatás történt, ami bejegyzéseim ritkaságát volt hivatott magyarázni, szeretném leszögezni, hogy nem politikai elégedettlenségről, sem kiábrándultságról nem volt szó. Egyszerűen csak szabadságomat töltöttem. Bár csak egy hétig voltam távol, elég sok időt vett igénybe, amig újra rá tudtam hangolódni a dolgokra. Persze sok pótolnivalóm is volt, itthon ugyanis zajlott az élet. Jópár oldalnyi NI illetve MM bejegyzést kellett átnéznem :)

2008-05-27

Liberális gondolkodás(mód)


Minap összefutottam a városban egy ismerősömmel, aki a libik ifjúságát erősíti -szerencsére, teszem hozzá, avval együtt hogy félig magyar a gyerek-. A tavalyi EP-kampány alatt ismerkedtünk meg, lévén hogy ő képviselte pártját a Megyei Választési Irodában. Nagy felháborodással kérdezte, hogy minek kellett az RMDSZ-nek polgármester jelöltet indítani, mikor úgyis ott van Dekany , aki magyar, és teljes mértékben támogathattuk volna. Meg amúgy is: mennyi esélye van Bognárnak. Kárnak adjuk le rá szavazatunkat. Szerinte...
Én egy kicsit másképpen látom a dolgokat: először is semmi értelme most magyarkodni, azért hogy szavazatokat szerezzen, mert eddig nem igazán számítottunk. Tudomásomra jutott, hogy magyarul beszélő fiatalokat fizetett azért, hogy az embereket felhívják, és megtévesszék őket, ugyanis azt mondták: Dekany a magyarok jelöltje. Ilyenkor persze jók vagyunk. Na de hagyjuk, mert egyik sem különb a deákné vásznánál, amikor magyar kérdésekről van szó. Az évek folyamán megtanultuk hogy ezekben úgyis csak magunkra számíthatunk.
Másodsorban , nem látom azt az átütő erőt amely egy győztes személyiségében jelen van. Azt mondom, elég ránézni, és mindjárt más jut az ember eszébe. Sokan azt mondják, ha Bognár Levente nem magyarnak született volna akkor most ő lenne a polgármester. Ilyen időket élünk még mindíg. Sajnos. Na de ne csináljunk ebből nemzetiségi kérdést . Nem látom, milyen liberális dogma mondja ki, hogy egymást mocskolni kell, plakátokat szaggatni vagy éppen bannereket égetni... Nem mintha ezzel egyedül lennének, csakhogy mást várna az ember tőlük, liberálisoktól. Szóval, visszatérve az eredeti gondolatmenethez, jogunkban áll polgármestert, megyei tanács elnököt, bármit inítani. Mert ugyanolyan adófizető állampolgárai vagyunk ennek az országnak. És, mert azt akarjuk hogy ott legyünk a döntéshozatalban, ugyanis ilyen alkalmi magyarokra nem lehet jövőt építeni.

2008-05-09

Furcsa csönd



Vasárnap véget ért „A negyedik”, amely tulajdonképpen először volt “Fesztivál?”. A kérdéssel alapjában véve inkább egy választ szerettünk volna adni arra, amit a fiatalok kértek, igényeltek, ugyanakkor bizonyítani is akartuk rátermettségünket, és azt a tényt, hogy egy maroknyi csapat képes valamit az asztalra tenni, ha létezik elhivatottság, akarat és kitartás. Mert nem sokan vagyunk amikor munkáról van szó, kritizálásnál annál többen. Nehéz volt, és szervezőként átvinni a négy napot, hosszúnak is tünt. Pihenés helyett hullafáradtan érkeztünk haza. Mégis furcsa volt otthon. Talán túl nagy volt a csend, vagy az, hogy megszünt a zsongás körülöttem... Minden esetre valami hiányzott.
Kiültem az udvarra és szinte vártam, hogy valaki jöjjön , mert szeretne valamit, vagy gyorsan meg kell oldani valamit. De nem jött senki. Csak egy érzés ragadott meg, amely megelégedéssel töltött el. Ekkor értettem meg, hogy megcsináltuk, és az amit hónapok óta, szinte atomjaira bontva kitaláltunk, megterveztük, végül megszületett, és nemcsak ennyi, hanem szép lett és főleg életképes. Már nem érdekelt a sok idegeskedés és gond, vagy hogy mindennap esett, mert magam előtt láttam az esőben félmeztelenül táncoló fiatalokat, akik szinte azt sugározták: ez a mi rendezvényünk, és nem engedjük tönkretenni senki és semmi által. Igazuk van. Az ifjúsági Kaszojális, vagy ha jobban tetszik „Fesztivál?” valóban a miénk, Arad megyei magyar fiataloké. Büszkén vállalhatjuk azok előtt is, akik más vidékekről sodródtak ki Kaszoja nyirkos szigetére. Mert tulajdonképpen az volt: egy kis magyar sziget, ahova az ember úgy érkezett, hogy hétköznapi gondjait a parton hagyva vetette magát a szórakozás, kikapcsolódás hullámai közé. Eszembe jut a magyar narancs története, kb mi is így vagyunk ezzel, hogy bár egy kicsit sárgább, savanyúbb az eredetinél, de ez legalább a miénk.
Egyik este, folytonos sétáim egyik pillanatában, az est súlyát vállaimon érezve megálltam egy percre és csak néztem előre. Csodáltam a képet, amely elémtárult: ott állt a színpad, mögötte a hatalmas “Fesztivál?”-os banner,a zenekar örökzöld slágereinket húzta, és minderre többszáz magyar fiatal táncolt, bulizott. Akkor minden a miénk volt, még a levegő is. Lenyűgöző, tökéletes pillanat volt ez számomra. Csak áltam ott, cinkostársammal a sötétséggel, amely hűségesen leplezte meghatódottságom...És arra gondoltam, gyönyörű ez az egész, és hogy ezért érte meg a sok fáradozás. Ezt a pillanatot örökké a szívembe zártam és magammal viszem mindenhová.

2008-04-24


Indul a verseny!
A hétvége különleges lesz sokunk számára, igaz más-más okból. Bár a legtöbben húsvéti lázban égnek, takarítanak, főznek, sütnek, mi már szinte elfelejtettük a pirostojás ízét, és nem igazán vagyunk képesek átvenni az ünnepi hangulatot.
Engem személy szerint egy másik esemény hoz lázba, ugyanis szombaton kezdődik a 2008-as postagalamb versenyszezon.Itt érintve vagyok, ugyanis több mint tíz éve tenyésztek postagalambokat és veszek részt gyorsasági versenyeken.Ezentúl hetente- három hónapon keresztül- minden héten máshová visszük madarainkat; Magyarországon kezdve, Ausztián át egészen Németországig. Ott reggel korán elengedik őket, mi tenyésztők pedig otthon lessük az eget( persze nem nagybögőnek) és türelmetlenül várjuk hogy hazaérkezzenek. Fantasztikus az a hűség, elhivatottság és erőfeszítés amelyet ezek a csöpnyi teremtmények tanúsítanak. Bárhova visszük is őket, mindig arra törekszenek, hogy minél rövidebb úton hazatérjenek fészkükbe, párjukhoz esetleg kisgalambjaikhoz. Olyannyira kötődnek szülőhelyükhöz, hogy mindig vissza akarnak térni oda. Sokszor képesek egész nap röpülni és megtenni 850-900 km-t, átszelni Németországot, Ausztriát, Magyarországot és estére hazaérni. Hullafáradtan huppannak le ilyenkor a tetőre, sokszor szinte előrebuknak a kimerültségtől. Mégis látszódik rajtuk az elégedettdég, amit a hazaérkezés öröme jelent számukra. Gyönyörű pillanatok ezek egy tenyésztő számára, főként ha madara elsőként érkezik haza, legyőzve ezzel 4500-5000 galambot. Ilyenkor tudom, munkám nem volt hiábavaló, mert-bár sokan nem is gondolják-rengeteget kell dolgozni azért, hogy egy minőségi postagalambot kitenyésszünk, felneveljünk és versenyekre felkészítsük. Edzetni kell őket, hiszen valódi sportolókról van szó. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kétévente galambolimpiát rendeznek, ahol a világ országainak galambválogatottjait állítják ki.Szombaton tehát a múltévi munkánk első vizsgája lesz. Már nagyon várom, és büszke leszek , amikor első madaram a tetőn landol.



Varázslatos ezeregy

Alig telt el hat hét amióta az AMISZ ( Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet) blogot indított(www.amisz.blogspot.com), és máris sikerült átlépni az általam nagyon szépnek tartott ezres látogatottságot. Az ötlet, miszerint a fiatalokat a legkönnyebben az internet segítségével hozhatjuk közelebb a szervezethez jónak bizonyult. Őszintén megvallva, nem is számítottam ekkora sikerre, bár köztudottan optimista vagyok.De mégis összejött, és ennek mindenképp örülnünk kell, illetve természetesen tovább kell fejlesztenünk ezt az információs csatornát. Ugyanis létfontosságúnak tartom a kapcsolatot minél több fiatallal, a világ bármely pontján is legyenek azok. Erre pedig a legmegfelelőbb és legkézenfekvőbb megoldás a világháló. Nagyon meglepődtem, amikor azt vizsgáltam honnan követik az AMISZ tevékenységét, ugyanis az aradi és magyarországi látogatókon kívül felkeresték blogunkat az USA-ból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából de még Dániából is. Sokakat érdekel tehát az aradi magyarok élete és mindaz, amit a fiatalok tesznek, szerveznek itt a határon. Ilyenkor eszembe jut az általunk annyira használatos szórvány kifejezés, illetve, hogy sokszor annyira nehéz helyzetben vagyunk... De mit mondhatnak ők: a nagyvilágban-szerteszét szóródott magyarok? Vajon ők is szorvány? Vagy csak magányos magyarok, akiket ellep az idegen tengerek hulláma? De ez nem is annyira fontos. A lényeg az, hogy a mieink: magyarok. Akik valamiért kötődnek Aradhoz. Lehet itt laktak a szüleik, esetleg ők is egy keveset, vagy csak egyszerűen jártak nálunk látogatóban és egy kicsit visszavágynak hozzánk. Esetleg a magyar szóhoz kötődnek, a vendégszeretethez, az egymásra való odafigyeléshez, a cinkos összenézésekhez- amikor azt gondoljuk nekünk van igazunk, meg amúgy is , mi voltunk itt elöbb- és nálunk ezt megtalálják. Bárhogy is legyen, örömet tudunk szerezni és szolgálatot tenni látogatóinknak, . akik jelen esetben legalább ezeregy különböző élettörténetet képviselnek, ugyanakkor egy nagy közös képet, a közös sorsot alkotják.

2008-04-08

Szombat után


Sokat töprengtem, érdemes-e hozzászólni a szombati rangsoroláshoz. Egyrészről azt gondoltam, teljesen fölösleges hiszen megszületett egy eredmény, és mindenkinek ehhez kell tartania magát. Azt pedig, hogy ez jó vagy rossz, nem az én tisztem eldönteni. Természetesen van elképzelésem, hogy miért történt így, de ez magánvélemény marad. Másrészről viszont többen megjegyezték , hogy savanyú a szőlő ugye.Hát lehet, hogy savanyú, de a jó idő mindenképp megfogja érlelni.
Bár, második körben nem sikerült megismételni elöző heti eredményeinket, azért véleményem szerint most is sikerült jól szerepelni. Nem kívánom a többiek eredményét elemezni, tegye ezt meg mindenki saját maga, csak a sajátomat értékelem.Tény, hogy a fiatal hármasból én lettem az utolsó, de ez várható volt, hiszen sem betöltött pozicióm sem pedig korom nem jelentett előnyt a többiekkel szemben, én ugyanis nem vagyok állandó kapcsolatban a területi szervezetekkel, a választmány tagjaival. Viszont teljes mértékben élvezem a fiatalok támogatását. Ez meg is látszott a szavazatszámlálásnál. Előzetesen 20 támogató szavazatra számítottam, amelyet meg is kaptam. A helyszínen nem tudtam egy plusz szavazatot sem begyüjteni, ami arra enged következtetni, hogy mindenki jól megtanult leckével jött otthonról. De ezzel nincs is semmi gond, ugyanis nemcsak a tanácsosok fő feladata a lobbi, hanem az azt megelőző időszakban is nagy szerepet kap. Most is szövetségeseket kellett találni, ez egyeseknek jobban sikerült , másoknak gyengébben, voltak akik támogatásukról biztosítottak és voltak akik igértek, de hamisnak bizonyultak. Sokat tanultam ebböl a történetből, és azt hiszem ez hasznomra fog válni. Mindenképpen emelt fővel kerültem ki a rangsorolásból. Nincs szégyelnivalóm, mint ahogy veszítenivalóm sem volt. Egy szavazattal kikapni a megyei tanács alelnökétől,megítélésem szerint semmiképpen sem kivetni való dolog. Ezért a szombati eredményt pozitívnak könyvelem el. Igaz nem sikerült biztosan befutó helyre kerülnöm , de ez csak nagyon kevés szavazaton múlott.
Köszönöm annak a húsz embernek, akik kiálltak mellettem, szavazatukkal- és nemcsak- támogattak, illetve hogy nem adták be derekukat, amikor csábították őket. Köszönöm nektek, és arra kérlek, hogy haladjunk együtt azon az úton, amelyen elindultunk, amely nem más , mint a magyar közösség érdekvédelme.

2008-04-07

20 szavazatot ért !


Tisztelt Választmány!

Megtisztelőnek tartom a lehetőséget, hogy elsőként állhatok önök elé a nyolc tanácsos jelölt közül. Elsőnek lenni talán mindíg a legnehezebb, ugyanakkor A betűs lévén elsőnek kellett bemennem érettségizni, majd államvizsgázni is. Ma is egyfajta vizsga elött állunk mindannyian, csak ma nem az iskolapadban tanultakról, hanem jövőbeli elképzeléseinkről, terveinkről kell beszélnünk. A mai megmérettetés tehát nem a múltat, hanem a jövőt helyezi előtérbe. Azt a jövőt, amely ma itt és most kezdődik el, és amelynek mi, Arad megyei magyarok, a mai rangsorolás eredményétől függetlenül, részesei leszünk.
Az önkormányzati munka nagy kihívásokat tartogat azok számára, akik megyénk magyarságának érdekeit fogják képviselni a tanácsban. Ez lesz az első teljes mandátum, amelyet Uniós tagországként kezdünk meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy az önkormányzatokban is érezhetővé tegyük az európai szellemiséget. Szükség van egy szemléletváltásra, hogy az önkormányzatok átalakuljanak szolgáltatókká, és ne elavult állami gépezetként működjenek. Olyan önkormányzatokká kell alakítanunk, ahol az ember van a középpontban, és minden erőnkkel, tudásunkkal gondjai orvoslására kell összpontosítanunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elöbb nem hiába használtam többesszámot. Ez semmiképpen sem akart királyi többes lenni, hanem azt szerettem volna érzékeltetni, hogy kiemelt fontosságot tulajdonítok a csapatmunkának. Akik ismernek, tudják rólam: jó csapatjátékos vagyok. Ezt AMISZ-os tevékenységem is bizonyítja. Csak együtt, mindannyiunk összefogásával leszünk képesek eredményesek lenni. Az önkormányzatokba szakembereket kell küldenünk: közgazdászt, jogászt, mérnököt, ugyanis a különböző szakbizottságokban csak így tudunk megfelelőképpen dolgozni. Mindannyian nem jelentkezhetünk a kulturális szakbizottságba. Pénzügyi szakemberként úgy gondolom, hatékonyan tudom képviselni közösségünket. Célként tűztem magam elé, hogy egyforma mértékben képviseljem a megye különböző részein élő magyarságát, megyénk ugyanis nemcsak Arad városából áll.
Amennyiben tanácsosi mandátumot nyerek, a törvényadta lehetőségekkel élve, a következő irányvonalak mentén szeretnék tevékenykedni:
-Oktatás:az összes költségvetési forrást megragadva, támogatnunk kell a magyar oktatási intézményeket, ugyanis csak így leszünk képesek minőségi oktatást nyújtani
- Gazdaság és mezőgazdaság:önkormányzati képviselőként kötelességemnek fogom érezni, hogy minden segítséget megadjak a magyar vállalkozóknak. Jobb együttműködésre van szükség, amelyet megfelelő információáramlassal tehetünk lehetővé az ünkormányzat és a gazdasági egységek között. Nagyon fontos az együttműködés a mezőgzdasági vonalon tevékenykedő társulatokkal és civil szervezetekkel is.
- Kultúra: meg kell teremtenünk annak faltételeit, hogy a magyar közösség számarányának megfelelően támogatáshoz jusson a megyei költségvetésből. Mi ugyanis itthon vagyunk itt és jogunk van ápolni kulturális értékeinket. Az önkormányzatnak megfelelő partnerviszony kialakítására kell törekednie civil szervezeteinkkel. Igy elérhetővé válik a tulajdonképpeni kultúrális autonómia.
- Szociálpolitika és egészségügy: feladatunknak tekintem a megfelelő szociális és egészségügyi háló kiépítését. Tájékoztatnunk kell a rászoruló személyeket a törvényadta lehetőségekről. Idősgondozó otthonokat kell létrehoznunk, ahol egyedülmaradt, rászoruló időseket megfelelőképpen lehessen ápolni, gondozni. Fontos feladat az egészségügyi intézmények fejlesztése is. Az egyházakkal együtt kell működni, támogatni őket és közösen elkészíteni egy szociális térképet.
- Ifjúság: ez az a terület, amelyről oldalakon keresztül írhatnám elképzeléseinket. Létfontosságúnak tartom egy megyei magyar ifjúsági stratégia kidolgozását, egy ifjúsági tájékoztató és szolgáltató iroda beindítását, ahol a fiatalok válaszokat kaphassanak bárminemü kérdéseikre.Minél nagyobb számú ifjúsági projektet kell támogatni. Kiemelt fontossággal bír a megye legnagyobb ifjúsági szervezete az AMISZ folyamatos támogatása.
- Infrastruktúra: fontos, hogy a magyar érdekeltségű beruházásokat idevonzzuk és támogassuk, ezzel járulva hozzá közösségünk fejlődéséhez.
Azért hogy mindezek megvalósulhassanak, rendszeressé fogom tenni a fogadóórákat, hogy a közösséggel állandó kapcsolatban lehessek és megoldást találhassak gondjaikra. Létfontosságú tehát a kommunikáció.
Kérem, tiszteljenek meg szavazatukkal és érdemben fogom képviselni közösségünket. Végül Kossuth Lajos szavaival szeretnék élni, ugyanis ennek megfelelően képzelem el önkormányzati tevékenységemet- “Szolgái és nem urai vagyunk a nemzetnek”. Ezt mindig szem előtt fogom tartani.

2008-04-03

Ezentúl új helyen is

A Nyugati Jelen szerkesztősége megtisztelt azzal, hogy bloghelyet ajánlott fel gondolataim közlésére. Ezentúl ott is olvashatóak lesznek bejegyzéseim. Ettől függetlenül, a jelenlegi blogot is szeretném tovább vinni, mert már nagyon a szivemhez nőtt :) Tehát látogassátok továbbra is. Várlak benneteket.

2008-03-31

Néma gyereknek...

Némák vagyunk. Mi, aradi magyar fiatalok. Erről értesültem szombaton, az RMDSZ városi- tanácsos rangsoroló kűldöttgyűlésén. Megkérdeztem ugyanis, miután meghallgattam a beszámolókat, hogy milyen mértékben sikerült együtt dolgozni az elmúlt mandátum alatt a fiatalokkal, az AMISZ-al, milyen fiatalokat éríntő kezdeményezéseket tudtak támogatni. Nem rossz szándékkal tettem fel kérdéseimet, nem akartam belekötni senkibe. Egyszerűen csak kimaradtak a beszámolókból az ifjúsági kérdések, és úgy éreztem, vagy legalább reménykedtem benne, hogy ezek nem csupán nekem, illetve a jelen levő fiataloknak, hanem az összes küldöttnek( és nemcsak ) fontosak lettek volna. A felvetett kérdésekre azonban, volt aki – valószínűleg tudatában léve a hiányosságoknak ezen a területen - támadó álláspontot tanusított mondván , hogy mutassunk rá mi azokra a dolgokra, amelyeket nem támogattak(???) és hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Én ezt, itt és most szeretném megcáfolni. Egy szülő ösztönösen megérzi, hogy mire van szüksége gyermekének, és nem mindig várja meg , hogy az előhozakodjon gondjaival. Számtalan esetben sikerül szavak nélkül, csupán tekintetekből értekezni gyermekével és képes észrevenni, hogy szükség van rá, a segítségére. Az igazi szülő meghallja néma gyereke szavát is. Ezenfelül, aradi magyar fiatalként sem vagyok, és azt hiszem beszélhetek az AMISZ nevében is – az ifjúsági szervezet sem nevezhető némának. Ezt tudják mindazok, akik rászántak öt percet idejükből és meghallgattak bennünket. Mert voltak ilyenek is. Jófülüek. Sőt, a jelenlegi három városi tanácsos közül is volt egy ilyen személy , aki érdekes módon, most nem kényszerült támadni védekezésképpen. De ő nem is olyan ember. Képes volt mindig –és ez remélem a jövőben is így lesz - egyenlő partnerként kezelni bennünket, fiatalokat. És ez nagyon sokat számít, a hozzáállás. Sokszor jól jön egy ötlet, egy bátorító szó, egy tanács. Támadni, vagdalkózni tehát lehet, egy kicsit megrúgdosni a fiatalokat, majd pedig elővenni a tarsolyból , amikor szükség van rájuk, mert valamit el kell végeztetni velük, kampányolni, plakátot ragasztatni. Lehet így gondolkozni, csak kérdés, hogy érdemes-e. De azt hiszem, erre már megszületett a válasz.
A most kialakult helyzet reményt ad arra, hogy az elkövetkezőkben sokkal jobban fog működni a kommunikáció, hatékonyan tudunk majd együtt dolgozni, sőt, mi több, még csapatban is. Mi ugyanis, képesek vagyunk rá.

2008-03-20


Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

A lányoknak sok locsolkodót, a fiúknak sok lányt... Meg kitartást, türelmet, jó gyomrot és estére egy kis Kinleyt!

2008-03-18

A rossz után...



Ki az, aki állítja, hogy a jövő képes jobbat hozni és minden szebb lehet; a rossz átalakul történelemmé és csupán jó dolgok történnek már? Hogy a számtalan pofon után, amelyet az Élet igen bőkezűen és talán élvezettel kioszt nekünk, képes lesz megsimogatni egyszer, egy kicsit cirógatni, csiklandozni is, ha már úgy látja, eléggé meg lettünk nevelve és sárbatiport helyzetünkből immár emelnie kell ahelyett, hogy két méterrel mélyebbre taszítson bennünket... Ki, vagy mi adhat erőt ahhoz, hogy képesek legyünk megkapni, elfogadni, elviselni és megköszönni az újabb neveléseket, amelyekre egyáltalán nem tartottunk igényt; feltölteni üresedőfélben levő készleteinket aprócska pozítivumokkal, hogy nevetni tudjunk azokon a dolgokon is, amelyeken sokan nem tudnak.
Aki a leghitelesebben és leghatékonyabban képes erre ösztönözni bennünket az nem a nagyvilágban, hanem a mi személyi, belső világunkban található. Csak saját énünk tudja felszívni a környezetünkből az összes pozítívum molekulát és képes ezeket összegyűjteni illetve minél jobban hasznosítani szervezetünk érdekében.
Legyünk nyitottak, higgyünk benne, hogy mindig jöhet jobb és minden akadályt képesek vagyunk legyőzni. Akarjunk minőségibb életet élni és egy jobb világot létrehozni.

2008-03-12

Blogot indított az AMISZ



Immár egy hete üzemel az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet hivatalos blogja. Sokat töprengünk azon, hogy tudunk minél több fiatalhoz eljutni, kapcsolatot teremteni velük, együtt dolgozni. Úgy érezzük, ehhez a legkönnyebb és egyben leghatékonyabb mód ha az internetet használjuk, tudva azt, hogy milyen nagy előszeretettel töltik szabadidejüket a fiatalok a világhálón. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy modern kommunikációs eszközt használunk fel. Ez egyfajta –ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez- politika, ugyanis nagyon nehezen tudjuk gyűlésre behívni a fiatalokat. Viszont a párbeszéd az ifjúság és a szervezet között létfontosságú, mert csak így tudunk tervezni, építeni, egyszóval létezni. Mindenkit kérünk, szánjon rá egy kis időt, nézze meg, szóljon hozzá bármilyen témában és népszerűsítse, hogy minél többen értesüljenek rendezvényeinkről, jelezhessék ötleteiket és reményeink szerint kapcsolódjanak be az AMISZ tevékenységébe.Találkozzunk a http://www.amisz.blogspot.com/ oldalon.

2008-03-05

A válasz: MIÉRT.

Meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy nem a nyomasztó időjárás következtében neveztem el így a bejegyzésem, hanem kiragadtam Markó Béla nyitóbeszédéből, amely a Magyar Ifjúsági Értekezlet éves küldöttgyülésén, a Kolozs megyei Gyalun hangzott el. Tudom, elég bizarul hangzik, de be kell ismernünk, az egyik legjobb válasz amit ember adhat, bármilyen kérdésre. Főleg, ha az a kérdés a fiatalítás. Hogyan képzelhetné el a Szövetség a jövőt, ha nem venné figyelembe az egyik legnagyobb, ifjúsági szervezeteket tömörítő ernyőszervezet tevékenységét. Ez , hogy mára már válasszá váltunk, nagy eredmény és csak ifjúsági, közösségi szinten végzett munkánknak köszönhetjük. Annak a munkának, amelyet mindannyian saját megyénkben, közösségünkben végzünk; mert az Erdélyi magyar közösséget sok kicsi alkotja, amelyek igen különbözőek egymástól. Teljesen más elvek alapján működnek nálunk a dolgok, mások a körülmények, lehetőségek és adottságok is, mint mondjuk a Székelyföldön. Mi nem igazán jövünk lázba az autonómia gondolatától. Nekünk mások a prioritásaink. Itt közösséget kell építeni, az összes formában és rendelkezésünkre álló eszközzel. Lehetőséget kell biztosítanunk a magyar fiataloknak, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, szórakozzanak, tervezzenek. Ugyanis jövőt csak együtt, csapatban érdemes terveznünk.

2008-02-13

Miért kellenek a fiatalok?

Manapság egyre többször hangzik el a varázsszó, amelyet a legtöbben azért használnak, mert igen népszerűvé teszi azt, aki kimondja. Ez a szó a fiatalítás, amely szinte olyan pozítiv kicsengésű, mintha azt mondanánk: család, összetartás, közösségi érdek, gyermekeink jövője, iskoláink, egyházaink támogatása. Ezek olyan fogalmak, amelyek mindnyájunkat érintenek és talán érdekelnek is. A kérdés azonban az, hogy csupán népszerűséget szeretnénk nyerni vagy tényleg komolyan gondoljuk hogy szükség van a fiatalok lendületességére, talpraesettségére, akadályt nem ismerő mivoltára.
Az RMDSZ a 2008-as választási évben egyik fő jelöltállítási szempontként fogalmazta meg a fiatalítást, az ifjú szakemberek, értelmiségiek megnyerését, bevonását a Szövetség tevékenységébe.Hihetünk-e ebben, hogy a fiatalítás gondolata nem csupán üres választási szlogenként hangzik el; valóban kellenek új emberek, akik másképp gondolkoznak, más társadalmi, gazdasági körülmények között nöttek fel; akik a kommuniznusról csak szüleik, nagyszüleik történeteiből , esetleg a tankönyvekből értesültek? Akik szabadon nőttek fel, mint bármelyik Európai Úniós fiatal. Azt gondolom, semmiképpen sem kérdőjelezhetjük meg hitelességét. Hiszen az RMDSZ elsőként értette meg hogy szükség van vérátömlesztésre, arra, hogy a fiatalokat aktívan bevonják a Szövetség munkájába, illetve hogy komoly tisztségeket bízzanak rájuk. Nagyon sokáig az RMDSZ-nek volt az egyik legfiatalabb államtitkára, majd minisztere is. Tehát az ajtó nyitva áll. Mégsem tódulnak be rajta a fiatalok. A magyarázat csak annyi, hogy nem érdekli őket a politika, nem bíznak a politikusokban ? Nem hiszem. Gond van a megszólítással, hogy nem tudjuk kellőképpen mozgósítani őket. Éppen ezért szükséges olyan fiatalokat átsegíteni azon a bizonyos ajtón, akik reprezentativ jelleggel birnak, akik az ifjúságot képviselni tudják. Csak ők képesek az urnák elé vinni a fiatal szavazókat, hiszen ezáltal valakit támogatni tudnak, aki közülük való, aki ismeri a gondjaikat, örömeiket, akikkel együtt jártak iskolába, dolgoztak, sportoltak, buliztak, kirándultak. Akikkel szót értenek, mert mellőzhetik az udvarias, felszines beszélgetéseket, és a valós gondokat tudják megbeszélni.
A Szövetség számára tehát létfontosságú a fiatalítás, mert csak ezáltal sikerülhet olyan szavazatokat megszerezni, amelyek eddig kiaknázatlanok maradtak. És most nem engedhetjük meg, hogy egy ilyen népes korcsoportot megszólítatlanul hagyjunk, hiszen most tényleg minden szavazat számít.

2008-01-21

Vitafórum a Jelenben

Az újabb gondolatok margójára

Nagy örömömre szolgált Lehoczky Attila Újabb gondolatok az aradi magyarság jövőjéről című cikkének olvasása, illetve az, hogy az Ifjúsági Szervezet vezetőségén kívül mást is foglalkoztat - ha más nem gondolatok formájában- az aradi magyar ifjúság jövője. Nagyrészt egyetértek a cikk szerzőjével, ami az ifjúsági élet Arad városi szinten történt megszervezését illeti. Valóban nincs egy olyan helyünk ahol csak mi, magyar fiatalok nagyszámban együtt szórakozhatnánk (különben már néhány hónapja tárgyalunk szórakozóhelyek tulajdonosaival hogy beindíthassunk egy esetleges magyar pénteket csak elég nagyok az anyagi igények; mégis úgy néz ki hogy nemsokára sikerül beindítanunk). Ez valóban gond. Azonban egy dolgot tisztán kell lássunk: az AMISZ egy civil, ifjúsági szervezet, amely nem rendelkezik megfelelő potenciállal egy szórakozóhely megvásárlásához illetve működtetéséhez. Ezért csak arra alapozhatunk, ami rendelkezésünkre áll.És ez nem túl sok. Nagyon sok esetben még a bátorító szóval is jól kell gazdálkodnunk, hogy jusson belőle holnapra és holnaputánra is. Ifjúsági Szervezetünk mindent a magyar közösségért tesz, nemzeti öntudatból, ambícióból és főleg önkéntesen , anélkül hogy bármelyikünk is bármit felszámítana erőfeszítéséért. Így történik mindez immár 15 éve, mióta az AMISZ megalakult. Mi, lehetőségeinkhez képest, nagyon lelkesen tevékenykedünk, bár nagyon sok esetben ütközünk a fiatalok passzivításába, nemtörődömségébe. Erre a legjobb példa az AMISZ-táncháza, amely mindaddig működött, amíg az Ifjúsági Szervezet saját kasszából tudta fizetni a Szegedről érkező oktató költségeit. Amikor egy kis összefogásra lett volna szükség, illetve hogy mindenki vállaljon részt a költségből, egyedül maradtunk.
Könnyű tehát leírni, hogy ez sem volt 2007-ben meg az sem, viszont azt kell megnézni, hogy hányan jöttek megkérdezni a fiatalok köréből, hogy mit segíthetek, mi az amivel hozzájárulhatok az AMISZ jobb működéséhez, hogyan tehetjük változatosabbá az aradi magyar ifjúsági életet. Mi, együtt, mert csak ez hozhatja el számunkra azt a jövőt, amelyet mindannyian szeretnénk magunknak, és amiért rengeteget dolgozunk.Vélemenyem szerint könnyű hibát keresni valakinek a tevékenységében, de annál nehezebb részt és felelősséget vállalni egy munkában, szervezésben. A gond igazából itt van, és nem az, hogy az AMISZ esetleg kiöregedés előtt áll –ugyanis az összes hatályban lévő ifjúsági törvény alapján még igen fiatalok vagyunk-, mert 26 évesen úgy gondolom, nem számítunk öregeknek, illetve a szervezet is csak most lép kamaszkorba, hisz csak 15 éves.
Lehoczky Attilával ellentétben állítom hogy az AMISZ igenis sikeres évet zárt, ugyanis sikerült megszerveznünk a III-ik Ifjúsági Kaszojálist, ahol többszáz fiatal pihent és szórakozott, megtartottuk a III-ik Arad Megyei Magyar Ifjúsági Találkozót, képeztünk Menyházán fiatal jövöbeli önkormányzatisokat, megtanultunk kommunikálni, megszerveztük illetve régióssá tettük történelmi vetélkedőnket a Gyökereket és sportoltunk is együtt focikupa keretén belül.
Remélem idén több mindent tudunk véghezvinni, amihez elsősorban támogatásra van szükségünk, ami nem feltétlenül anyagiakat jelent.Ha ezt megkapjuk, a tavalyinál jobb évet tudunk zárni. Ez a jövő zenéje, de egy dolog biztos, az AMISZ nem fog meghalni, mert van jövője. Mindent el kell követnünk hogy ez a jövő minél fényesebb legyen.