A kérdőjelek kérdőjele

Ma 16 órakor minden kiderül, hiszen letelik a képviselő jelöltek jelentkezési határideje. Megtudjuk, hogy kik lesznek azok a személyek, akik közül kikerül majd a hét végleges jelölt augusztus 30-án, a megyei küldöttek rangsorolása alapján.
Nagyon nehéz bármit is előre látni. Számolgatni persze lehet, de az új egyéni- körzetes választási rendszerben ember legyen a talpán, aki biztosan tudja a tutit, vagyis hogy melyik körzet lehet a nyerő. Persze, ha egyáltalán lesz ilyen. Optimizmusom azonban hinni enged abban, hogy mindenki megérti, átéli a pillanat fontosságát, és elmegy szavazni. Még akkor is, ha az adott körzetben a magyar jelöltnek semmi esélye sincs a végső győzelemre, és be kell látnunk sajnos, hogy szinte mindegyik ilyen. Ha sikerül képviselői mandátumot szereznünk, az valószínűleg a leosztás következtében lesz, ugyanis az RMDSZ-es jelöltekre leadott szavazatok bekerülnek egy gyüjtőkosárba. Tehát egy szavazat sem veszlik el, csupán egy kicsit átalakul, mert egy adott személyre leadott voksból RMDSZ szavazat lesz, aminek köszönhetően akár egy másik tulipános jelölt juthat mandátumhoz. Leegyszerűsödik tehát a kép. Már nem azt tűzzük ki célul magunk elé, hogy XY képviselő legyen, hanem azt, hogy egyáltalán legyen aradi magyar képviselőnk. Ennek megfelelően kell a kampánystratégiát kidolgoznunk, kifejezetten Arad megyére, mert eléggé speciális helyzetben vagyunk mi itt a Partiumban- szándékosan nem használom a nagy közszeretetnek örvendő szórvány kifejezést, nem akarok szórványmagyar lenni, csak egyszerűen magyar, és ha már jelzővel kell illetni, akkor inkább legyek jó-. Egységes aradi kampány kell, amelyben arra kell buzdítanunk az embereket, hogy a tulipánra adják le voksukat, és ne személyi szimpátiák alapján szavazzanak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem számít, kit indítunk egy adott körzetben, mert az emberek úgyis az RMDSZ-re szavaznak, mert ez a felfogás idejét múlta.A szavazatokért valóban meg kell dolgozni, és főleg ki kell érdemelni őket. De azt hiszem, ezzel nincs is semmi gond, mondhatni természetes hozzáállás, mert, bár adni nagyon jó dolog, azért kapni sem rossz. Véleményem szerint bátran elmondhatjuk, hogy az elmúlt négy év alatt nagyon sok mindent sikerült a megyei asztalra tenni. Bár a bőség zavarában erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni - egyes helytelen vélemények szerint ezek a pénzek mindenképpen jöttek volna- be kell ismernünk legalább magunk számára, hogy megfelelő képviselet nélkül, igencsak kimaradtunk volna a buliból, ugyanis elég alkalmunk volt megtapasztalni, hogy magunkon kívül, nem igazán számíthatunk mások jóindulatára. Ennek megfelelően kell tehát elgondolkoznunk a dolgokon, a vajon ki, hol hogyant pedig hagyjuk meg a választások utáni vonalhúzás pillanatára.