Demokrácia? Kell.

Hiszen nagyon nagy szükségünk van rá. De most nem mint rendszer, szerveződésforma szeretnék kitérni jó és rossz velejáróira, hanem mint projekt, ugyanis tegnap ért véget „Az út a Demokrácia felé” nevet viselő ifjúsági pályázat első szakasza. Ebben a DKMT eurórégióban élő fiatalok vettek részt. Arad megyét hat fiatal képviselte,ebből három AMISZ-os, ami egyesek szerint kevés, mások szerint sok, de én minden esetre örülök , hogy sikerült bevonni három fiatalt, akik megismerkedhettek a régióban működő ifjúsági szervezetek képviselőivel, betekinthettek egy kicsit a kulisszák mögé, találkozhattak önkormányzatisokkal: polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, tanácsosokkal. Nagyon fontosak és szükségesek az ilyen jellegű programok, nemcsak az ezúton kialakuló pótolhatatlan személyes kapcsolatok miatt, hanem szakmai tapasztalatcsere szempontjából is. A kerekasztal megbeszélések során megtudhattuk, hogy az ifjúsági kérdéseket igencsak mostohán kezelik, hol ide, hol oda csatolják az ifjúsági minisztériumot, vagy ennek megfelelő állami szervet, nincsenek az önkormányzatoknál kifejezetten az ifjúságra szakosodott alkalmazottak - hiszen a fiataloké a jövő, a jelen pedig részletkérdés... Mégis elmondhatjuk, bár elég hihetetlenül hangzik, hogy mi állunk a legjobban ezen a területen a projektben érintett államok közül, mert nálunk működik az Országos Ifjúsági Hatóság(illetve ennek keretén belül minden megyében az Ifjúsági Igazgatóságok), amely felelős az ifjúsági politika kérdésében. Ennek köszönhetően nekünk van egy ifjúsági kerettörvényünk (350/2006), amit persze lehet bírálni, de legalább van amiből kiindulni, van amin javítani. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy előírja az önkormányzatok számára, hogy az Ifjúsági Alapot minden évben elkülönítsék a költségvetésből, és ezt pályázatok útján leosszák az aktív civil ifjúsági szervezetek között. Ugyancsak pozítivumként könyvelhetjük el, hogy kötelezővé teszi, hogy minden megyeszékhelyen létrehozzon az önkormányzat egy ifjúsági tanácsadó központot, amely kifejezetten a fiatalok segítésére, informáciokkal történő ellátására szakosodjon. Magyarországon jelen pillanatban nincs ilyen törvény. Bár próbálkozások voltak, valahol, valahogy mindíg elakadt. Hiányát pedig az ott tevékenykedő kis szervezetek érzik, amelyek nem tudnak pénzforrást találni elképzeléseikhez, mert az önkormányzatokra ritkán számíthatnak, uniós projektekhez pedig túl kicsik és gyengék. De maradjunk mi meg inkább a saját házunk táján, foglalkozzunk a saját gondjainkkal, mert előttünk is állnak bőven még megoldatlan kérdések.

Köszönjük MESTER!

Akik közelebbről ismernek, tudják rólam hogy elvetemült Fc Barcelona drukker vagyok. Egyszerűen imádom ezt a klubbot, amely 1899 óta a katalán ellenállás, küzdelemvágy szimbólumaként él a köztudatban. Nyugodtan ki merem jelenteni Barca szurkolónak lenni egy életérzés, hiszen, ahogy a szlogen is mondja, A Barca több mint egy klub.

Azt hiszem, szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fotballtörténelem egyik legnagyobb játékosát kedvenc csapatomnál láthattam játszani öt éven keresztül. És valóban játék volt, minden egyes pillanatban, mert a legmosolygósabb focista el tudta feledtetni velünk gondjainkat csodálatos cseleivel, passzaival, fantasztikus megoldásaival. Akárha az iskolaudvarban játszott volna, könnyed játékával sikerült oldania a meccsek feszültségét, ami igen nagy volt, ugyanis egy Barca kaliberü csapattól mindenki, mindíg győzelmet vár. Játéktudását senki sem vonhatja kétségbe. Azt hiszem, a legnagyobb elismerés számára nem az volt, hogy a világ legjobb focistajának választották, hanem az úgynevezett Il Classicon, a legnagyobb rivális Real Madrid elleni meccsen történtek voltak, amikor lenyűgöző játékát látva a hazai, madridi szurkolók talponállva tapsolták meg.

A tavalyi gyengébbre sikerült szezon után várható volt, de mégis nagyon szomorúan fogadtam a hírt, hogy átigazolt a Milanhoz. Remélem, könnyedén be tud majd illeszkedni és megtanítja az olaszokat is a mosolygós focira.

Én, minden esetre a szívembe zártam, és mindíg hálás leszek, amiért játékával örömet tudott okozni nekem. Köszönöm szépen a feledhetetlen pillanatokat.

A legszebbek itt láthatók http://www.fcbarcelona.com/web/english/futbol/temporada_08-09/especials/adeu_ronaldinho/ronaldinho.html

Fiatalok legyünk vagy újak?

Nagy port vert fel a múlt hétvégi SZKT-n Kovács Péter beszéde, ugyanis számon merte kérni a gyenge teljesítményt, a kampányhoz való viszonyulásukat bizonyos helyi szervezetektől, illetve azok vezetőitől.
Ezt, sokak szerint teljesen jogtalanul tette, mert, mint azt jól tudjuk, mindenki nyertesként került ki a választásokból. Vesztesek tehát nincsenek. Mindenki elégedett az elvégzett munkájával, és mint olyan, felelősöket nincs is miért, és főleg nincs kiket állítani. Pedig nem mindenhol mentek kíválóan a dolgok. Felelősöknek tehát lenniük kell, azzal együtt, hogy nem akarják beismerni saját maguk és mások előtt sem hibáikat. Azok, akik az elismerésért többször is sorbaállnak, most inkább előveszik a fiatal–öreg kérdést és igyekeznek ebbe az irányba terelni a problémát. Teljesen fölöslegesen, hiszen nincs köze egyiknek a másikhoz. Itt csak egyszerüen teljesítményről van szó. Van aki le tud tenni valamit az asztalra, mert dolgozott, és van aki csak magyarázza a bizonyítványát, mert neki csak erre telik. És erre fog telni összel is, meg négy év múlva is. Csakhogy a Szövetségnek, ugyanúgy mint az erdélyi magyarságnak, nem magyarázatokra van szüksége, és főleg, nem magyarázókra, hanem munkásokra, akik tetteikkel adják meg a kérdésekre a válaszokat.
Az eredmények mindenki számára elérhetőek és világosan magyarázzák a helyzetet. Jónéhány szervezetben változásnak kell bekövetkeznie, mert eredményt nem tudnak felmutatni. Ideje tehát, hogy meghúzzák a vonalat, megköszönjék a lehetőséget, és átadják a helyet új embereknek, esetleg fiatalabbaknak, akik új elképzeléseket, munkastílust tudnak behozni. Erre mindenképp szükség van.
A kampánystáb tagja voltam ebben az elmúlt időszakban, bejárhattam így az egész megyét. Alkalmam nyílt megismerni, hogy miként dolgoznak( vagy nem ) az adott település jelöltjei. Sokak előtt megemelhetem a kalapom.Voltak olyanok, akik saját maguk sem hittek benne, hogy bármennyi eséllyel indulnak, de olyanok is, akik nagy kényelmükben a megyei szervezettől várták a megváltást. Azt gondolták, a megyei kampánystáb dolga, hogy neki kampányoljon, míg ők nyugodtan nézték a légkondicionált autóból, hogy értük izzadunk. Meg is lett az eredménye…Nagyon sok helyen örömüket fejezték ki a fiatal kampánycsapat láttán. Ez kell tehát az embereknek és a Szövetségnek egyaránt. Új arcok, mert egyesek már nagyon unalmassá váltak. Fiatalok kellenek, akik a közösségi munkáért állnak sorba, nem pedig a bogrács mellett.

Narancssárga fű

A múlt héten volt alkalmam személyesen látni az egyik PD-L igazgatót, amint furcsa vigyorral kiállt az udvarra és elkurjantotta magát: mától diktatúra van Aradon.Bár először megdöbbentem, mert nem ilyen megnyilvánulásra számítottam egy tanúltnak vélt embertől-elvégre igazgató.

De beláttam, hogy valamilyen szinten igaza van.Bár nem diktatúraképpen kellett volna fogalmaznia, sőt így gondolkodnia se lett volna szabad, ugyanis-bár koromból adódóan szerencsére nem kellett túl sok ideig tapasztalnom, hogy mit jelent - a történelem bebizonyította hogy ez nem vezet jóra. Sőt. Igaz, diktatúra alatt ö most nem egy személyt, hanem egy pártot értett. És valóban, nekik most minden a kezükben van, ők irányíthatnak mindent a megyében: polgármesterektől kezdve( 49 – et számoltam össze) megyei tanács elnökig, alelnökökig, sok helyen tanácsosi többséggel rendelkeznek, köztük Arad városa és a megyei tanácsban is. Valóban örömre ad okot ez nekik. Legalábbis első ránézésre. De mint az mindig lenni szokott, szerintem most is lesz visszaütő, mert kezükben lévén a hatalom, vállalniuk kell munkájuk eredményét: a sikereket és sikertelenségeket egyaránt. Most nem lesz kinek a nyakába varrni a kényelmetlen dolgokat, vagy rájuk kenni, hogy miattuk nem sikerült megvalósitani az egész közösség életét jó irányba befolyásoló terveiket, elképzeléseiket. Egy másik szempont, hogy roppantul érdekel , hogyan tudják majd koordinálni a majdnem 50 polgármesterüket, és eleget tenni az elvárásaiknak, illetve kellőképpen meghálálni a kapott szavazatokat, hatékony dolgokkal, amelyek segítik a hétköznapi ember életét.Még tart a foci EB, amely szintén nagy narancssárga fölénnyel indult. Mindenki levegő után kapkodott csodálatos játékukat és eredményeiket látván. Azonban elég hamar kifulladtak és hasraestek egy sokkal lelkiismeretesebb, dolgosabb csapat előtt, amelyet legfőképpen a fegyelem jellemzett.Itt tehát elég hamar kipukkadt a narancssárga léggömb. Kérdés, nálunk mennyire lesz tartós... Viszont egy dolog biztos, a fű megmarad zöldnek, és bármennyire vágják is, csak nő és nő és nő...