Néma gyereknek...

Némák vagyunk. Mi, aradi magyar fiatalok. Erről értesültem szombaton, az RMDSZ városi- tanácsos rangsoroló kűldöttgyűlésén. Megkérdeztem ugyanis, miután meghallgattam a beszámolókat, hogy milyen mértékben sikerült együtt dolgozni az elmúlt mandátum alatt a fiatalokkal, az AMISZ-al, milyen fiatalokat éríntő kezdeményezéseket tudtak támogatni. Nem rossz szándékkal tettem fel kérdéseimet, nem akartam belekötni senkibe. Egyszerűen csak kimaradtak a beszámolókból az ifjúsági kérdések, és úgy éreztem, vagy legalább reménykedtem benne, hogy ezek nem csupán nekem, illetve a jelen levő fiataloknak, hanem az összes küldöttnek( és nemcsak ) fontosak lettek volna. A felvetett kérdésekre azonban, volt aki – valószínűleg tudatában léve a hiányosságoknak ezen a területen - támadó álláspontot tanusított mondván , hogy mutassunk rá mi azokra a dolgokra, amelyeket nem támogattak(???) és hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Én ezt, itt és most szeretném megcáfolni. Egy szülő ösztönösen megérzi, hogy mire van szüksége gyermekének, és nem mindig várja meg , hogy az előhozakodjon gondjaival. Számtalan esetben sikerül szavak nélkül, csupán tekintetekből értekezni gyermekével és képes észrevenni, hogy szükség van rá, a segítségére. Az igazi szülő meghallja néma gyereke szavát is. Ezenfelül, aradi magyar fiatalként sem vagyok, és azt hiszem beszélhetek az AMISZ nevében is – az ifjúsági szervezet sem nevezhető némának. Ezt tudják mindazok, akik rászántak öt percet idejükből és meghallgattak bennünket. Mert voltak ilyenek is. Jófülüek. Sőt, a jelenlegi három városi tanácsos közül is volt egy ilyen személy , aki érdekes módon, most nem kényszerült támadni védekezésképpen. De ő nem is olyan ember. Képes volt mindig –és ez remélem a jövőben is így lesz - egyenlő partnerként kezelni bennünket, fiatalokat. És ez nagyon sokat számít, a hozzáállás. Sokszor jól jön egy ötlet, egy bátorító szó, egy tanács. Támadni, vagdalkózni tehát lehet, egy kicsit megrúgdosni a fiatalokat, majd pedig elővenni a tarsolyból , amikor szükség van rájuk, mert valamit el kell végeztetni velük, kampányolni, plakátot ragasztatni. Lehet így gondolkozni, csak kérdés, hogy érdemes-e. De azt hiszem, erre már megszületett a válasz.
A most kialakult helyzet reményt ad arra, hogy az elkövetkezőkben sokkal jobban fog működni a kommunikáció, hatékonyan tudunk majd együtt dolgozni, sőt, mi több, még csapatban is. Mi ugyanis, képesek vagyunk rá.

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

A lányoknak sok locsolkodót, a fiúknak sok lányt... Meg kitartást, türelmet, jó gyomrot és estére egy kis Kinleyt!

A rossz után...

Ki az, aki állítja, hogy a jövő képes jobbat hozni és minden szebb lehet; a rossz átalakul történelemmé és csupán jó dolgok történnek már? Hogy a számtalan pofon után, amelyet az Élet igen bőkezűen és talán élvezettel kioszt nekünk, képes lesz megsimogatni egyszer, egy kicsit cirógatni, csiklandozni is, ha már úgy látja, eléggé meg lettünk nevelve és sárbatiport helyzetünkből immár emelnie kell ahelyett, hogy két méterrel mélyebbre taszítson bennünket... Ki, vagy mi adhat erőt ahhoz, hogy képesek legyünk megkapni, elfogadni, elviselni és megköszönni az újabb neveléseket, amelyekre egyáltalán nem tartottunk igényt; feltölteni üresedőfélben levő készleteinket aprócska pozítivumokkal, hogy nevetni tudjunk azokon a dolgokon is, amelyeken sokan nem tudnak.
Aki a leghitelesebben és leghatékonyabban képes erre ösztönözni bennünket az nem a nagyvilágban, hanem a mi személyi, belső világunkban található. Csak saját énünk tudja felszívni a környezetünkből az összes pozítívum molekulát és képes ezeket összegyűjteni illetve minél jobban hasznosítani szervezetünk érdekében.
Legyünk nyitottak, higgyünk benne, hogy mindig jöhet jobb és minden akadályt képesek vagyunk legyőzni. Akarjunk minőségibb életet élni és egy jobb világot létrehozni.

Blogot indított az AMISZ

Immár egy hete üzemel az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet hivatalos blogja. Sokat töprengünk azon, hogy tudunk minél több fiatalhoz eljutni, kapcsolatot teremteni velük, együtt dolgozni. Úgy érezzük, ehhez a legkönnyebb és egyben leghatékonyabb mód ha az internetet használjuk, tudva azt, hogy milyen nagy előszeretettel töltik szabadidejüket a fiatalok a világhálón. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy modern kommunikációs eszközt használunk fel. Ez egyfajta –ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez- politika, ugyanis nagyon nehezen tudjuk gyűlésre behívni a fiatalokat. Viszont a párbeszéd az ifjúság és a szervezet között létfontosságú, mert csak így tudunk tervezni, építeni, egyszóval létezni. Mindenkit kérünk, szánjon rá egy kis időt, nézze meg, szóljon hozzá bármilyen témában és népszerűsítse, hogy minél többen értesüljenek rendezvényeinkről, jelezhessék ötleteiket és reményeink szerint kapcsolódjanak be az AMISZ tevékenységébe.Találkozzunk a http://www.amisz.blogspot.com/ oldalon.

A válasz: MIÉRT.

Meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy nem a nyomasztó időjárás következtében neveztem el így a bejegyzésem, hanem kiragadtam Markó Béla nyitóbeszédéből, amely a Magyar Ifjúsági Értekezlet éves küldöttgyülésén, a Kolozs megyei Gyalun hangzott el. Tudom, elég bizarul hangzik, de be kell ismernünk, az egyik legjobb válasz amit ember adhat, bármilyen kérdésre. Főleg, ha az a kérdés a fiatalítás. Hogyan képzelhetné el a Szövetség a jövőt, ha nem venné figyelembe az egyik legnagyobb, ifjúsági szervezeteket tömörítő ernyőszervezet tevékenységét. Ez , hogy mára már válasszá váltunk, nagy eredmény és csak ifjúsági, közösségi szinten végzett munkánknak köszönhetjük. Annak a munkának, amelyet mindannyian saját megyénkben, közösségünkben végzünk; mert az Erdélyi magyar közösséget sok kicsi alkotja, amelyek igen különbözőek egymástól. Teljesen más elvek alapján működnek nálunk a dolgok, mások a körülmények, lehetőségek és adottságok is, mint mondjuk a Székelyföldön. Mi nem igazán jövünk lázba az autonómia gondolatától. Nekünk mások a prioritásaink. Itt közösséget kell építeni, az összes formában és rendelkezésünkre álló eszközzel. Lehetőséget kell biztosítanunk a magyar fiataloknak, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, szórakozzanak, tervezzenek. Ugyanis jövőt csak együtt, csapatban érdemes terveznünk.