Hosszú az út

Többen szóvá tették, hogy már igen régen elindultam Borossebes felé, viszont az út viszontagságairól, megérkezésem körülményeiről még nem értesülhettek. Valóban így van, viszont a kajánkodóknak üzenem, másokkal ellentétben én megérkeztem oda, ahova elindultam, nemcsak egyszer, hanem jópárszor az elmúlt időszakban. Sebesen kívül jópár olyan településre sikerült eljutnom, ahol még az életben nem volt RMDSZ plakát kitéve. Ezért elég furcsán nézték, amikor ez megtörtént, az igazi meglepetés viszont akkor érte őket, amikor elmondtam: én vagyok a jelölt, és a támogatásukat kérem – már az érdekesen hatott rájuk, hogy valaki ilyen fiatalon szeretne képviselő lenni,ezen túllépve elmondták, hogy plakátoló jelöltet végképp nem láttak, ráadásul az illető még magyar is és az ő jó móc szavazatát kérné, hát ez hihetetlen. Valóban sok(k) lehetett ez számukra, ezért csak mosolyogva tudtam fogadni amikor nemegy esetben hasonlítgatták a szórólap tartalmát az előttük állóval. Aztán, mikor látták, hogy a helyzet menthetetlen, és bekövetkezett amit még legvadabb álmaikban sem láthattak, mégpedig hogy az RMDSZ, a magyarok pártja- ahogy nekünk mondják- eljött a Mócvidékre, és itt is kampányol., sorra kezdték beismerni a magyar nagyszülőt, házastársat, ismerőst. Az egyik odáig ment nyilatkozatával, hogy akkor mi van, ha magyar vagyok, elvégre a magyarok is emberek... Ezt nekem is be kellett látnom, ezért hát helyeslőleg bólogattam, és megköszöntem, hogy megosztotta velem ezt az értékes információt.
Mindenképpen érdekes tapasztalatnak mondhatom a kampányomat az ötös kollégiumban, amelyről sokan azt mondták, hogy nincs értelme kimenni, mert a Mócvidéken nem igazán szeretnek bennünket- hogy ne fogalmazzak másként. Úgy érzem, munkám, a több mint 4000 levezetett kilóméter, a többezer ember, akivel sikerült szóbaállnom, és a megszerzett 335 szavazat- amely egyesek szerint többszörösét éri, tekintve hogy honnan kellett behozni őket- nemcsak azért volt hasznos, mert lehetővé tették, hogy újból legyen aradi magyar képviselőnk a Parlamentben, hanem úttörő jellege miatt is, amely a móc dzsungelben megépített keskeny ösvény megszületését jelentette. Ezért nem tekintem kudarcnak, hogy nem sikerült elérnem a célként kitűzött 1000 szavazat megszerzését, az elkövetkező négy évben azon fogok dolgozni, hogy legközelebbi jelöltünk sokkal nagyobb eséllyel pályázzon ezen cél elérésére.
Végezetül szeretném megköszönni a 335 embernek, akik megbíztak bennem és támogattak, illetve akik megfeszített munkájukkal segítettek hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni mindannyiunk érdekében.