Kettő között

Egyesek az arany középútat keresik mindenben, bármit csinálnának is. Mások ezt megvetően a pohár üres feleként értékelik. Tulajdonképpen nagyon is hajlamosak vagyunk a hiányzó részt látni, szeretünk elégedetlenkedni, emészteni magunkat, elővenni a hirhedt magyar bánatot, még amikor mulatunk, akkor is búsan tesszük...
Két forduló közé értünk. Az első nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Semmilyen szempontból. Ezért újból két rossz között kell választanunk, persze ha sikerül kisakkozni, melyik a kisebbik. Nehéz eldönteni, hova álljunk, kit támogassunk, hiszen az egyetlen magyar jelölt mellé sem tudtunk blokkban felsorakozni, és megmutatni, hogy létezünk, egységesek vagyunk, félretéve a személyes ellentéteket, sérelmeket. Mivel jobb megoldás egy -akármelyik- román elnök megválasztása, majd alibiként bevágni hogy a miénknek úgysincs esélye? Valószínűleg pont azért nincs, mert mi sem hiszünk benne eléggé. Akkor meg milyen alapon várjuk el a többségiek támogatását.
Számomra érthetetlen amiként egyesek időt, energiát nem sajnálva elmennek szavazni, és azt szándékosan érvénytelenül teszik... Ők aztán igazán harcolnak a magyarságért, megmutatják a magyar virtust és jól megleckéztetik a „fránya” RMDSZ-t. Vagyis bennünket, hiszen saját közösségünket fircangolják ilyen magatartással. Hát gratulálok, sikerült egy jó nagyot rúgni a saját hátsónkba, és ha ez a tömbben nem is annyira érződik, elmondom: a szórványban nagyon FÁJ. Mi érezzük igazából bőrünkön a mindennapos surlódásokat, küzdelmeket, hogy egy kis helyzetelőnyre tegyük szert magyar szempontból. Ezért igazán tudunk értékelni minden egyes szavazatot. A 9000 hargitai eldobott szavazatot emiatt érzem a saját( és nemcsak) arculcsapásomnak. Úgy látszik, sikerült megosztani bennünket, és ha egy kicsit belegondolunk, arra is könnyedén rájövünk, kinek tartozunk köszönettel érte. A két rossz közül pont ezért látom a pirosat kissebbikként, az egyetlen számunkra megszavazható(még ha csukott szemmel is) megoldásként. Túl kell lépnünk a tavalyi irányunkba történő elutasításán, mert ő legalább kimondta, amit a narancs csak gondolt. Igazából a narancsok sem akartak, ellenkező esetben kiálltak volna értünk. Dehát egyformán szeretnek bennünket, annyi biztos. Éppen ezért kell nekünk egységesnek lennünk, családon belül oldva meg a problémákat, és olyan döntéseket hozni, amelyek pozitivan hatnak ki a teljes közösségünkre. Minden egyes megosztó nyilatkozat, felkérés eleven húsba vág, népünket rombolja.