Manapság egyre többször hangzik el a varázsszó, amelyet a legtöbben azért használnak, mert igen népszerűvé teszi azt, aki kimondja. Ez a szó a fiatalítás, amely szinte olyan pozítiv kicsengésű, mintha azt mondanánk: család, összetartás, közösségi érdek, gyermekeink jövője, iskoláink, egyházaink támogatása. Ezek olyan fogalmak, amelyek mindnyájunkat érintenek és talán érdekelnek is. A kérdés azonban az, hogy csupán népszerűséget szeretnénk nyerni vagy tényleg komolyan gondoljuk hogy szükség van a fiatalok lendületességére, talpraesettségére, akadályt nem ismerő mivoltára.
Az RMDSZ a 2008-as választási évben egyik fő jelöltállítási szempontként fogalmazta meg a fiatalítást, az ifjú szakemberek, értelmiségiek megnyerését, bevonását a Szövetség tevékenységébe.Hihetünk-e ebben, hogy a fiatalítás gondolata nem csupán üres választási szlogenként hangzik el; valóban kellenek új emberek, akik másképp gondolkoznak, más társadalmi, gazdasági körülmények között nöttek fel; akik a kommuniznusról csak szüleik, nagyszüleik történeteiből , esetleg a tankönyvekből értesültek? Akik szabadon nőttek fel, mint bármelyik Európai Úniós fiatal. Azt gondolom, semmiképpen sem kérdőjelezhetjük meg hitelességét. Hiszen az RMDSZ elsőként értette meg hogy szükség van vérátömlesztésre, arra, hogy a fiatalokat aktívan bevonják a Szövetség munkájába, illetve hogy komoly tisztségeket bízzanak rájuk. Nagyon sokáig az RMDSZ-nek volt az egyik legfiatalabb államtitkára, majd minisztere is. Tehát az ajtó nyitva áll. Mégsem tódulnak be rajta a fiatalok. A magyarázat csak annyi, hogy nem érdekli őket a politika, nem bíznak a politikusokban ? Nem hiszem. Gond van a megszólítással, hogy nem tudjuk kellőképpen mozgósítani őket. Éppen ezért szükséges olyan fiatalokat átsegíteni azon a bizonyos ajtón, akik reprezentativ jelleggel birnak, akik az ifjúságot képviselni tudják. Csak ők képesek az urnák elé vinni a fiatal szavazókat, hiszen ezáltal valakit támogatni tudnak, aki közülük való, aki ismeri a gondjaikat, örömeiket, akikkel együtt jártak iskolába, dolgoztak, sportoltak, buliztak, kirándultak. Akikkel szót értenek, mert mellőzhetik az udvarias, felszines beszélgetéseket, és a valós gondokat tudják megbeszélni.
A Szövetség számára tehát létfontosságú a fiatalítás, mert csak ezáltal sikerülhet olyan szavazatokat megszerezni, amelyek eddig kiaknázatlanok maradtak. És most nem engedhetjük meg, hogy egy ilyen népes korcsoportot megszólítatlanul hagyjunk, hiszen most tényleg minden szavazat számít.
2008-02-13
Miért kellenek a fiatalok?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
25 megjegyzés:
Nos, oszinten szolva... es ez inkabb batoritas mint megjegyzes, annak ellenere hogy kb 0%-ban erdekel a politika es ennek kisebb nagyobb alkotoelemei, valamilyen szinten megis tudom ertekelni a "blog"-odat es sok sikert es kitartast kivanok.
Ami a fiatalsagot illeti, legyen az magyar vagy roman, pontosabban akarmilyen romaniai allampolgar, a motivacio szint egyenlo a minusz vegtelennel, ergo szemelyesen is gyakran ugy erzem hogy semmi szukseg nincs ram, rank, azokra akik vegul is az orszag jovojet kellene kepviseljuk. Parasztosan leforditva a dolog kb igy hangzik a "felnottek" oldalarol: "Gyerek vagy meg, pofa be, orulj hogy kapsz enni." Es eppen ezert felteszem a kerdest... "Vajon kellenek a fiatalok? Vagy csak holmi pofazo saskak vagyunk akik felzabaljuk az orszag javait..?"
Tiszteletem, E@syCom (Attila Vago)
Szevasz! Nagyon koszonom hogy kifejtetted a velemenyed es a batoritast is:)Remelem maskor is ellatogatsz a blogomra. Egyetertek veled, nagyon nehez nekunk fiataloknak labdaba rugni barmilyen teren, mert altalaban fol sem engednek bennunket a palyara. Igy nehez bizonyitani is. De ugy gondolom, fiatalokhoz meltatlan hozzaallas lenne, ha egybol feladnank. Probalkozni kell, es- bar hulyen hangzik, meg unalmas is mar ezt mondani, de van valosagalapja- egyutt, osszefogassal tudunk hatekonyak lenni.
Bar sokan nem gondoljak komolyan a fiatalitas szuksegesseget, es itt nem kifejezetten politikara gondolok, azt kell mondjam hogy eleg ha mi latjuk a szuksegesseget es tudunk tenni is erte. Egyszeruen szamolni kell velunk, az uj mentalitassal, eletstilussal, hozzaallassal amit mi fiatalok kepviselunk. Az utokartya meg a kezunkben van ugyanis a mienk a jovo, de vigyaznunk kell, mert az ido telik...es nem biztos hogy a mi javunkra. Mert ahogy egy 60-on tuli jo ismerosom mondani szokta" A fiataloke a jovo, de ugy volt, hogy a mienk lesz..."
Ma értesültem ennek a blognak a létéről. Négy és fél hónap, három bejegyzés, két hozzászóló és a naplótulaj reakciói. Gyorsan behoztam a lemaradásom.
Az első szöveget ( Beszédem az SZKT-tagok választására ) élőben hallottam Utána rákérdeztem, majd beszéltünk róla személyesen.
Elolvasva azt kell mondanom, hogy kár volt közszemlére bocsátani. Nyelvileg és helyesírásilag, enyhén szólva, gyenge.
A második bejegyzést ( Az újabb gondolatok margójára ) megjelenésekor (2008. január 22.) olvastam a Nyugati Jelenben. A Lehotzky Attila írásáról a magam véleményét szintén hozta a Nyugati Jelen ( 2008. január 21. ), ebből idézem az AMISZ-ra vonatkozó részt: „Van egy hely, ahol sok a magyar fiatal. Ez az Arad megyei RMDSZ-vezérkar és székház. Hogy nincs kisugárzása? Hát kérem ez tényleg érdekes. Évekkel ezelőtt kiutalt a város egy helyiséget az AMISZ-nak. Annak sorsáról azóta semmi hír.”
Huszonéves Albert László, Szabó Mihály, Kocsik Imre, Tóth Csaba, Faragó Péter, harmincas Búza Gábor, Bölöni György ötven, alig múlt ötven Bognár Levente. Kocsik József nincs 70, Cziszter Kálmán alig múlt hatvan.
Ki ott az öreg???
És most az utóbbi bejegyzésről.
Miért kellenek a fiatalok?, kérdi a bloggazda.
Fiatalok nem azért vannak, mert kellenek. A létük az élet legtermészetesebb velejárója.
A közéletbe miért kellenek? Oda sem kellenek, de jó ha vannak. Jól jön a dinamizmusuk, az eredendően meglévő lendületük, olykor a vakmerőséget súroló merészségük.
Ha valahol, akkor az Arad megyei RMDSZ vezérkarában nincs hiány fiatalokból. Fiatalos lendületből annál több. És sóvárgás is van, lásd a második bejegyzést.
Amikor beszálltam a közéletbe (1989 december 28.), akkor 35-öt épp, hogy betöltöttem. És még nem szálltam ki. Az akkoriak közül sokan igen.
A fiatalítás nem old meg mindent. Az életkor állapot, és önmagában nem elég. Sokkal több kell. És ezek egy része csak élettapasztalattal gyarapszik.
Az RMDSZ fiatalítási szándéka sem elég. A megyei testületekben meglévő 15%-al szinte soha nem élnek. Nem emlékszem egyetlen ifiküldött lendületes fölszólalására sem az utóbbi jó évtizedből.
A fiatalításhoz közéletben vállalkozó fiatalok kellenek, akik ráadásul meg kell mérettessék magukat a jelölőgyűléseken. És ez nem lesz könnyű. Mert a siker csak akkor jöhet, ha a megfelelő helyen és pillanatban fel tudnak mutatni kellő mennyiségű, és minőségű érvet. Meg kell győzzék a döntéshozók gyülekezetét a rátermettségükről, elhivatottságukról, szakmai és emberi kvalitásaikról.
Olyan, hogy szabadon nőtt föl nincs. Abban az értelemben legalábbis, hogy nem érintette meg a hazai 89 előtti levegő. A nagyszülei akkor fosztattak ki, keseredtek meg, a szülei akkor lettek emberré, és az akkori idők továbbvivői. És Ők nem Úniós szülők, bármennyire is szeretné(n)k.
Az RMDSZ semmiféle vérátömlesztést nem értett meg. Ha így lenne, akkor nem lenne annyi ellentét a hazai magyar közéletben.
A fiatalok nem attól mennek ide vagy oda, diszkóba vagy közösségi életet szervezni, mert megszólítják őket. Egyszer valahogy odaverődnek, és ha jól érzik magukat elmennek később is, és vagy ottragadnak, vagy nem. Vagy felfigyelnek rájuk és elindulhatnak a szervezeti szamárlétrán, vagy nem. De ehhez sok-sok közösségi alkalom kell(ene)! A reprezentálni képes fiatalok ki kell nőjék magukat, mert csak akkor jutnak el ahhoz a bizonyos ajtóhoz.
Csak a karizmatikus, végzett munkájával már bizonyított, ifjak tömegei által elfogadott fiataloknak van szavazatszerző hatása. Nem mindegy, hogy ki megy föl a pulpitusra. Nem mindegy, hogy mit mond. Nem mindegy, hogy miképp mondja. Mert aki nem tudja elmondani röviden és közérthetően a mondandóját az nagyobb aljasságra is képes. Nem az udvarias, felszínes beszélgetések mellőzhetőségéről szól ez a történet!
A szövetség számára nem csak a fiatalítás létfontosságú. A problémakezelés-váltás annál sokkal fontosabb volna. Az kinti élet ugyanis nem olyan, mint az irodai szoba légtere.
A szavazatokat nem megszerezni (lopni ?) kell, hanem kiérdemelni!
Mindig, minden szavazat számított, és számítani fog!
Vágó Attilának:
Mindenkire szükség van/lenne. Ahhoz, hogy ezt az illető is megsejtse, időnként és alkalmanként ott kell lennie a megfelelő helyen.
Ismét a bloggazdának:
Mindenkit fölengednek a pályára, de a pályán lévők hamar kiismerik az új fiút. Ha teljesít, akkor maradhat a pályán, ha nem, akkor nagyon hamar ő maga jön rá, hogy nincs ott semmi keresnivalója. Olyan ez, mint a focicsapat összeválogatása a grundon, a falu-/városszéli gyepen.
Az, hogy „a mienk a jövő” nem ütőkártya. A minőségbe átcsapó mennyiségi munka az ütőkártya, de azt el kell végezni, és egyre jobban!
Köszönöm szépen a véleményét.
Nem kell megköszönni, kedves László!
Ez a köszönet úgy szól, mintha azt mondta volna: Ugyan miért dugta ide a pofáját.
És mert megtettem, és azért is, mert nem én lennék ha nem ezt tenném, ezúttal fölajánlom, hogy ha találnak rá alkalmat, akkor szívesen állom az AMISZ-osok kérdésözönét, bármilyen helyszínen.
Meggyőződésem, hogy a magamfajta tapasztalatainak megosztása senkinek sem lenne kárára.
Erről a blogról jutott eszembe: http://blog.erdely.ma/nagyvarjas/2008/02/19/plakat/
Mint egyszeru AMISZ tag, nem beszelhetek a szervezet neveben de nem hiszem, hogy a fiataloknak ilyen tapasztalatokra lenne szukseguk.
Javaslom a felajanlonak esetleg konyv formajaban jelentesse meg a bomlasztasban szerzett tapasztalatait, hogy minnel szelesebb neptomegekhez juthasson el.
Amugy mindent bele Laci!
A teljes kép kedvéért: Tóth Csaba, az ékezettelen (modern???) magyar nyelven hozzászóló fiatalember az Arad Megyyei RMDSZ szervezet ügyvezető elnöke.
Egyébiránt alulírott annyit bomlasztott, hogy 1989 december 29-étől 2005-ig volt a pécskai RMDSZ elnöke, 1992-től 2004-ig Pécska alpolgármestere, 1992-ben a 4500 helyi magyar 7 képviselővel rendelkezett a 19 tagú testületben, a1996-tól 6-al és 2004-től 5-tel, de akkor már csak 3700-an voltunk. Mindeközben nem volt Pécskán magyar-magyar ellentét. 1992-től 2000-ig nélkülem nem lett volna Pécskai Újság, 1995. és 2000. között kiadtunk 5 könyvet, amelyek létrejöttében jelentős részt válaltam, Létrehoztuk a Kolping Család, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület és a Búzavirág Egyesület szervezeteket, utóbbi tánccsoportja RMDSZ rendezvényeken is szerepel a megyében, és bomlasztási tevékenységem csúcs a tavaly dexemberben megjelent Pécska monográfia, amelyban 130 oldalt jegyzek, és a tartalma általam és miattam visel magyar jegyeket.
Szóval, kedves Csaba rúgkapálhat kedvére, de attól az általam a magyarságért elvégzett munka tárgyi bizonyítékai nem semmisülnek meg.
Ajánlatom tartom. Nem csak azért mert pedagógus vagyok, tapasztalataim megosztandó állok a fiatalok kérdésözöne elé.
Kifelejtettem, hogy 2004-ben a testületet a törvény 17-re apasztotta.
Utána lehet számolni, hogy a bomlasztó alulírott által vezetett pécskai RMDSZ testületi részaránya soha nem volt kisebb, mint a magyarságé a közigazgatási egységben.
Szevasz Laci, csak így tovább. Most olvasom elösször a bloggod, eddig nem tudtam róla.
Látom van egy rendszeres látogatód: Nagy István. Ezúton az ő hozzászólásait kommentálnám. Szerinte addig amíg ő volt a pécskai RMDSz elnöke pécskán minden a lehető legnagyobb rendben volt. Úgy látom azt elfelejtette Nagy István hogy a 2005 - ös pécskai RMDSz tisztújításon puccsot készítettek elő az akkori RMDSz vezetőség, pontosabban RMDSz elnök ellen. Akkor ő volt az elnök. Ha minden olyan rendben volt akkoriban akkor minek tulajdonítható be a fent említett kísérlet? A puccskísérlet félig sikerült, ugyanis a pécskai RMDSz életében lezárult egy korszak. Az a korszak amit Nagy István jelentett, addig a pécskai RMDSz középpontjában ő állt. 2005 - ben elindúlt egy folyamat amit már nem Nagy István kontrolál. A pécskai RMDSz középpontjában már nem ő áll. Úton, útfélen mindenkit csak kritizál, úgy tesz mintha ő lenne az a személy aki mindent tud, akitől mindenki csak tanúlhat.
Idézem "fölajánlom, hogy ha találnak rá alkalmat, akkor szívesen állom az AMISZ-osok kérdésözönét, bármilyen helyszínen." Nagy Istvánnak üzenem: senki sem tökéletes, senki sem pótolható. Úgy érzem hogy az a folyamat ami elkezdődött pécskán 2005 - ben most ért el a tetőpontjára. Mi, fiatalok most értünk el arra a pontra amikor helyet követelünk magunknak a Nagy Istvánok között. Szerintem ő az a személy aki a legtöbbet profitálta az RMDSz - ből. Az RMDSz segítségével lett alpolgármester. Az RMDSz segítségével lett városi tanácsos. Mindíg azzal "dicsekszik" hogy ő mit csinált 1990 és 2004 között miközben alpolármester volt. Szerintem az volt a feladata hogy minél több dolgot elérjen. De ezeket a dolgokat nem kellene kisajátitsa magának ugyanis az RMDSz nélkül nem lett volna alpolgármester, sem tanácsos. De Nagy István nbem tud mást csinálni csak támadni az RMDSz - t. Nem értem ha Nagy István olyan csapatban van aminek az álláspontjával nem ért egyet akkor miért nem változtat csapatot. Én úgy vagyok vele hogy ha valamivel nem értek egyet és létezik egy alternatíva amit még támogatok is akkor átmegyek. nem bort iszok és vizet prédikálok. Szerintem Nagy István ezt csinálja. Ez az én magánvéleményem.
Tisztelettel Kocsik Imre
Az imént kaptam két (!) egyforma ímélt Kocsik Imrétől, a pécskai M-KIDSZ elnökétől. Ide irányított, hát eljöttem.
„Szevasz Laci, csak így tovább.”
Jó napot kívánok, kedves blogolvasók!
„Most olvasom elösször a bloggod”
Először, és nem elösször. Blog és nem blogg, kedves iskolaigazgató úr!
„Látom van egy rendszeres látogatód: Nagy István.”
Csak nem bűn, hogy jártam már itt? Megnyugtat, hogy rendesnek tart.
„Szerinte addig amíg ő volt a pécskai RMDSz elnöke pécskán minden a lehető legnagyobb rendben volt.”
Pécskán, és nem pécskán.
Egyébiránt elnökségem alatt többnyire rendben voltak a pécskai magyar közügyek. Az zavart, amikor Kocsik Imre a Demokrata Párthoz járt az M-KIDSZ-et megalakítandó, és nem a helyi RMDSZ elöljáróihoz! Az akkor megígért pincét a mai napig nem adták oda nekik.
„Úgy látom azt elfelejtette Nagy István hogy a 2005 - ös pécskai RMDSz tisztújításon puccsot készítettek elő az akkori RMDSz vezetőség, pontosabban RMDSz elnök ellen.”
Akkor lássuk:
- Volt egy puccskísérlet!
- Nem felejtettem el!
- A puccsista az a Mester József volt, aki a mostani polgármester és alpolgármester bábjaként ment neki a helyi magyar érdekképviseletnek. A tegnapi Nyugati Jelenben is ezt tették magyartalanul megírt leveleikben! http://www.nyugatijelen.com/jelenido/vita_pecska_kulturalis_eleterol.php De most nem engem támadnak, hanem a 2005-ben elnökké választott Csepella Jánost és mindazokat, akik letettek valamit a pécskai magyar asztalra 1998 óta. Érdekes, hogy Kocsik Imrét nem támadják. Ami engem illet megtettem, amit meg kellett tennem. Ugyanott olvasható. De! Mit tett Kocsik Imre, a feltörekvő ifjú politizáló, a pécskai RMDSZ 2005-tőli alelnöke, a megyei RMDSZ egyik alelnöke a gyalázkodás ellen? Eddig semmit!
„A puccskísérlet félig sikerült, ugyanis a pécskai RMDSz életében lezárult egy korszak.”
A puccs annyira sikerült, hogy a terembe összegyűlt 117 szavazótól 72 szavazatot kaptam, és máig tagja vagyok a testületnek. Kocsik Imre Antal Péter és Mester József támogatását élvezve 86 szavazatot kapott. A Nyugati Jelen 2005. május 30-ai erről szóló helyszíni tudósítása ezzel zárult: „A rengeteg negatívum ellenére, Király András mellett több felszólaló is hangsúlyozta: nem ártana megköszönni Nagy Istvánnak, a korábbi elnökségnek eddigi tevékenységét.”
„Az a korszak amit Nagy István jelentett, addig a pécskai RMDSz középpontjában ő állt. 2005 - ben elindúlt egy folyamat amit már nem Nagy István kontrolál.”
- Elindult, és nem elindúlt.
- Kocsik Imre kérdezze meg Bölöni Györgyöt és Csepella Jánost, hogy mit tartottam én tizenöt éven keresztül, vaskézzel, ellenőrzés alatt! Szerintem azt fogják válaszolni, hogy semmit.
- Az 1989. és 2005. közötti időszak nem korszak volt! Ha pedig igen, akkor még most is tart, hisz ugyanolyan alelnöke vagyok a helyi szervezetnek, mint Kocsik Imre!
„A pécskai RMDSz középpontjában már nem ő áll.”
Sohasem álltam a pécskai RMDSz középpontjában! A szervezet maximálisan nyitott elnöke voltam. Ennek volt köszönhető minden eredmény!
Egyetlen egyszer voltam vaskezű, akkor, amikor föloszlattam azt a közgyűlést, amelyre a Antal Péter demokrata pártfi teljes családja elkísérte Mester Józsefet, hogy szétverjék a pécskai RMDSZ-t. Igen, kedves Imre, ha kell, akkor vaskezű is tudok lenni. De csak ha a magyarság érdeke így kívánja!
„Úton, útfélen mindenkit csak kritizál, úgy tesz mintha ő lenne az a személy aki mindent tud, akitől mindenki csak tanúlhat.”
- Tanulhat, és nem tanúlhat!
- Lám, milyen undok vagyok, az iskolaigazgató helyesírási hibáit is rendre kijavítom.
- Nem tudok mindent!
- De! Sokkal többet láttam 53 évem alatt, mint Kocsik Imre! És a lelkem is a helyén volt, amikor 1989 december 28-át azzal töltöttem, hogy pécskai magyarokat hívjak meg a helyi RMDSZ-t megalakítandó!
- Tanulni nem szégyen! De csak akkor lehet, ha van kitől!
„Nagy Istvánnak üzenem: senki sem tökéletes, senki sem pótolható.”
- Köszönöm, olvastam.
- Az üzenetet valakivel küldik, és nem valahova, ide a blogba, írják!
- Valóban senki sem tökéletes. Kocsik Imre sem.
- DE!!! Mindenki pótolható! Egyszer Kocsik Imre is pótolható, és pótolandó lesz!
„Úgy érzem hogy az a folyamat ami elkezdődött pécskán 2005 - ben most ért el a tetőpontjára. Mi, fiatalok most értünk el arra a pontra amikor helyet követelünk magunknak a Nagy Istvánok között.”
Köszönöm! Így korrekt, a Nagy Istvánok között!
A helyet nem elég követelni! A követelődző gyermeket a szülei sem kedvelik. Nem az asztalt kell verni, hanem munkával kell kiérdemelni a befogadást.
„Szerintem ő az a személy aki a legtöbbet profitálta az RMDSz - ből. Az RMDSz segítségével lett alpolgármester. Az RMDSz segítségével lett városi tanácsos.”
- Aki előtt vessző kell.
- Minden alkalommal az RMDSZ pécskai szervezete bízott meg tisztségeimmel. Kocsik Imrét is a szervezet tette alelnöknek. Lassan három éve Imre is az RMDSZ haszonélvezője. Imre stílusát átvéve: micsoda pofátlanság fejni a szervezetet.
- Nem mentem a Demokrata Pártba, mint Antal Péter, és nem indultam függetlenként, hogy szavazatokat vegyek el az RMDSZ-től, mint az 50 szavazatot kapott Mester József. És most azt kell olvasnom Kocsik Imre sorai között, hogy azt kellett volna tennem.
„Mindíg azzal "dicsekszik" hogy ő mit csinált 1990 és 2004 között miközben alpolármester volt.”
- Mindig, és nem mindíg.
- Az alpolármester nem alpolgármester!
- Miért van a dicsekszik idézőjelben? Mert nem dicsekszem, hanem fölsorolom a másokkal közösen elért eredményeket? Tehát Imre fenti mondata dicsérő szándékkal íródott? Ha igen, akkor köszönöm!
„Szerintem az volt a feladata hogy minél több dolgot elérjen.”
Így van. És munkánk nyomán születtek eredmények! Például 76 Pécskai Újság, ami nem volt munkaköri feladatom. Az M-KIDSZ Pécskai magyar Újságja hány számot ért meg, kedves Imre? Vagy ez nem a Ti önként vállalt feladatotok volt?
„Nagy István nbem tud mást csinálni csak támadni az RMDSz - t.”
Téved, kedves Imre!
- Nagy István nem támadja az RMDSZ-t!
- Most sem támadja Kocsik Imrét!
- Nagy István válaszokat ad a neki szegezett kérdésekre. Kijavítja a helyesírási hibákat is, akár a Kocsik Imréit is, de nem teszi szóvá az általa félreütött billentyűt.
„Nem értem ha Nagy István olyan csapatban van aminek az álláspontjával nem ért egyet akkor miért nem változtat csapatot.”
- Ha előtt vesszőt.
- Ezt a mondatot Kocsik Imre sokadszor szegezi nekem. Mindannyiszor megválaszoltam. Elfelejtette? Akkor ide is leírom. Remélem többször nem áll elő vele.
- Én a magyar érdekképviseletnek, annak a pécskai RMDSZ-nek vagyok egyelőre tagja, amelyért dolgoztam és sokakat rá tudtam venni, hogy együtt tegyük a dolgunk, amelyben hittem és egyelőre még hiszek is, bár Kocsik Imre és más, általam mindig néven nevezett RMDSZ-ben mozgók mondatai, szavai, néha zavarnak.
„Én úgy vagyok vele hogy ha valamivel nem értek egyet és létezik egy alternatíva amit még támogatok is akkor átmegyek.”
Tényleg, kedves Imre? Nem értett egyet önmagával, és 2005. május 26-án délután belépett az általam elnökölt pécskai RMDSZ-be, másnap elment élete első közgyűlésére. Ha jól emlékszem, én javasoltam, hogy legyen az elnökség tagja, és negyedik lett a titkos választáson, majd egy héten belül a szervezet alelnökévé választottuk. Önnek a pécskai RMDSZ lett az alternatíva. Mostanra megyei alelnök. De van egy óriási szálka a szemében, mindent megpróbál, hogy kivegye onnan. Eddig nem sikerült. Megsúgom, amikor elérkezettnek látom az idejét, akkor önként távozom a szeméből.
„nem bort iszok és vizet prédikálok. Szerintem Nagy István ezt csinálja.”
Iszom, és nem iszok!
Ismét téved, kedves Imre!
Nagy István ha bort iszik, akkor bort is prédikál! Nagy Istvánnak van gerince, és mindig egyetért önmagával! Nagy Istvánt sokan ezért szeretik, és Ön ezért nem szereti. Nagy István megjárta a Securitate vallatószobáját. Nagy Istvánnak nincs semmi szégyellni valója.
„Ez az én magánvéleményem.”
Ez egy fontos zárómondat volt. Különben azt kellett volna, hogy higgye az ide látogató, hogy egy tanító néni mondta tollba az Ön által leírtakat.
Tisztelt Nagy úr!
Elösször is nem én vagyok az M - KIDSz elnöke és ezt úgy gondolom ön istudja. Nem értem a megjegyését "Kocsik Imrétől, a pécskai M-KIDSZ elnökétől" Ön aki mindíg mindenkit kijavít, kritizál ezt miért írta el. Nem értem! Egyre többet téved Nagy úr!
Másodszor le szeretném szögezni hogy sajnálatosnak tartom hogy annak idején amikor alakítottuk az első M - KIDSzet(2004 táján) nem az RMDSz - nek jutott eszébe hogy beszervezzen egypár tenni akaró, energiával teli fiatalt. Sőt éppen ellenkezőleg. Az akkori RMDSz elnők:Nagy IStván szó szerint kidobott bennünket az RMDSZ gyűlésről. Ez volt az akkori RMDSz politikája a fiatalokkal szemben, KIDOBNI ŐKET AZ RMDSZ GYŰLÉSRŐL. Az igaz hogy gyűlés után az akkori elnök és egy RMDSz vezetőségi tag eljött és tárgyalt velünk, persze miután kidobtak bennünket. Nem hogy örültek volna hogy egypár fiatalt érdekelne a politika és megpróbálják őket bevonni a politikába hogy kóstoljanak ők is bele, NEM, ők kidobták őket. Annak idején azzal tárgyaltunk aki szóbaállt velünk és aki támogatott bennünket. Igen, aki támogatott bennünket. Sikerült összehoznunk egy koncertet teljes önerőből és az akkori RMDSz elnök nemhogy gratulált nekünk hogy csak így tovább fiúk(a koncertet a pécskai magyaroknak rendeztük mi fiatalok), mi is támogatunk benneteket Ő írt egy támadó emailt az koncertező együtesnek vasárnap hajnalban. Ennyit az akkori RMDSz elnök és az M - KIDSz viszonyáról. De mostanra teljesen megváltozott ez a helyzet, a jelenlegi RMDSz - ben van hely a fiataloknak, mostmár nem ilyen a hozzáálás, mostmár nem Nagy István az elnök. Nem ő uralja az RMDSz - t. Az MKIDSz is teljesen kicserélődőtt, teljen új tagjai vannak, energiával teli pécskai magyar fiatalok. Az MKIDSz - ből hárman benne vagyunk az RMDSz pécskai vezetőségébe, mostmár meghalgatnak bennünket, adnak a véleményünkre. Lehet azért mert nem Nagy István az elnök. Ő annak idején nemhogy meghalgatott minket hanem kidobott. De mi nem hagytuk magunkat, kiköveteltük magunkanak a helyet, azért vagyunk ott ahol vagyunk. Mi ezekért a helyekért megdolgoztunk: három éve koncertet szervezünk templombucsúkor, elkezdtük és folytatni is fogjuk a pécskai templomkert ápolását és ami a legnagyobb eredményünk: van egy székházunk ami a legelfogadhatóbb állapotban van a többi pécskai megyar civilszervezet székházával ellentétben. Nem szeretném polírozni magam ugyanis az a veteránoknak szükséges nem pedig egy fiatal csillogó arcnak.
A változástól nem kell félni, csak elfogadni. Nem fog fájni.
Tisztelettel Kocsik Imre!
Kocsik Imrének igaza van. Az M-KIDSZ elnöke Imre barátnője, Dănuţ Evelin. Hölgyem, elnézését kérem a tévedésemért.
Nem volt első M-KIDSZ, és sokadik. Egyetlen M-KIDSZ volt és van. Ezt az alapító elnöknek illene tudni!
„vAz akkori RMDSz elnők:Nagy IStván szó szerint kidobott bennünket az RMDSZ gyűlésről.”
Ugye nagyot szorítottam a grabancán, amikor kidobtam?
Szánalmas.
Az előzményről se feledkezzen meg, Imre: a PD-s alpolgármester szárnyai alatt elénekeltették egy magyar manelessel a „haragszom a töködre”-t a templombúcsún. Sokunknak hányhatnékunk volt ettől az alkalmat gyalázó, minősíthetetlen ízléstelenségtől. De Kocsik Imre szerint hálálkodnunk kellett volna. Ez Őt minősíti.
Egypár nem egy pár.
„teljen új tagjai vannak”
„Az MKIDSz - ből hárman benne vagyunk az RMDSz pécskai vezetőségébe."
M-KIDSZ
A választáson én is megszavaztam Zágoni-Szabó Andrást, Tóth Barnát és Kocsik Imrét, de Zágoni-Szabó Leventét is, aki kilépett ebből a szervezetből.
„Ő annak idején nemhogy meghalgatott minket hanem kidobott.”
Meghallgatott nem meghalgatott.
Az egy elnökségi ülés volt, és elnökként, ahogy az a világ bármely részén történik, végrehajtottam az elnökség döntését, megkértem a társaságot, hogy várják meg, amíg a testület kialakítja az álláspontját. Kulcsot adtam (!) az RMDSZ-székházhoz, ahol kényelmesen megvárhattak, és a döntés ismeretében átmentem, és elmondtam, azt, amit el kellett mondanom.
Ez a demokratikus ügymenet. Ennyit az ifjaknak is illett volna, és illik tudni.
„De mi nem hagytuk magunkat, kiköveteltük magunkanak a helyet.”
Magunknak nem magunkanak.
magunkat ... magunknak
A helyeiket választáson nyerték el! Nem követeltek semmit!
A követelődzőktől mindenütt a világon megvonni szoktak, nem jutalmat adni nekik.
Agresszívnak lenni nem áll jól, még a fiataloknak sem. És nem is voltak azok! Egy tanárembernek, akire az ifjúság nevelését bízzák, meg egyenesen tilos agresszívnak lenni.
„Három éve koncertet szervezünk templombucsúkor.”
templombúcsú nem templombucsú
A hivatkozott koncerteken, Kocsik Imre RMDSZ-alelnöki támogatásával, a föllépők a konkurens román versenypártot dicsőítettek mindannyiszor. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.
„Elkezdtük és folytatni is fogjuk a pécskai templomkert ápolását.”
Bármely kert ápolását nem elkezdeni és folytatni, hanem végezni kell!
„Székházunk a legelfogadhatóbb állapotban van a többi pécskai megyar civilszervezet székházával ellentétben.”
Magyar nem megyar.
A pécskai magyar civilszervezeteknek az RMDSZ székházában van helyiségük, amelynek alelnöke Kocsik Imre. Ha valakinek e miatt van szégyenkezni valója, akkor ebben Neki is osztoznia kell(ene), ha képes lenne tükörbe nézni.
„Nem szeretném polírozni magam ugyanis az a veteránoknak szükséges nem pedig egy fiatal csillogó arcnak.”
Csilloghat Imre arca. Lesz még 53 éves, ráncos és kopaszodó, és akkor majd tőle is megkérdik, hogy mivel tud dicsekedni közéleti múltjából. Nem zavar az irigysége, hogy nekem van mivel.
”A változástól nem kell félni, csak elfogadni. Nem fog fájni.”
Gyermeteg befejezés, amely a megfogalmazójára teljes mértékben illik.
Utóirat.
Amennyiben Kocsik Imre továbbra is vele óhajt foglalkozni, akkor kérem írja a folytatást az én blogomba: http://blog.erdely.ma/nagyvarjas
Megkérem, hogy itt kizárólag a 2008. február 18. 23:00-s bejegyzésemmel foglalkozzon.
Nem hiszem, hogy Albert László bloggazdának szüksége lenne arra, hogy az Imre színvonaltalan kekeckedéseivel teljen meg ez a felület.
vele helyett velem
Most, hogy igy felfuttatuk Laci blogg-jat a kovetkezo a javaslatom: ezutan ne valaszoljunk, valaszoljatok semmilyen provokaciora. Ebbol csak nekunk van veszteni valonk, mert mi a jovot kepviselyuk es nem a multat.
Nincs ertelme olyan vitaba belemenni ahol csak helyesirasi hibak es elutesek az "ervek" komoly dolgok helyett.
Mi csak koncentraljunk az elovalasztasokra es legyen az ott eselytelenek vigasza a levelezgetes.
UDV - a meg mindig ekezet nelkul iro Toth Csaba
Most, hogy kifutott a lé a szájukon, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke megírta a frankót!
A 4 óra 24-es hozzászólásomra Kocsik Imrétől ezt a levelet kaptam:
"Tisztelt Nagy úr!
Én a személyes párbeszéd híve vagyok. Ezúton szeretném ha leülnénk egy asztalhoz ön és én és nyugodt körülmények között elbeszélgetnénk. Szeretnén ezt a találkozót mihamarabb összehozni, ha lehetséges talán holnap. Ha ön is úgy gondolja hogy ez megoldható írja meg hogy mikor érne rá ön.
Tisztelettel Kocsik Imre!"
Úgy tűnik, bár későn, de rájött, hogy ezen a felületen nem érdemes neki engem rugdosni.
Egyébiránt ez a blog akkor futott volna föl, ha az aradi AMISZ 15-20 tagja érvekkel és adatokkal bebizonyította volna be, hogy a február 18-ai hozzászólásommal mi nincs rendben.
Ezzel szemben az történt, hogy az Arad megyei RMDSZ két alelnöke nem az általam leírtakkal foglalkozott, hanem mocskot próbált rám hányni.
Nem provokáltam senkit!
Valami kapcsán fölsoroltam a magam érveit, amire mindkét alelnök minősíthetetlen hangot ütött meg, amit természetes, hogy nem hagytam szó nélkül.
Most, mert rájöttek, hogy választások közelednek, és nem vet rájuk jó fényt a történet, visszakoznak. Tegyék. Bár el se kezdték volna. De állítólag egyikük rajtam szereti fejleszteni vitakultúráját. Most újabb tapasztalatokkal gyarapodott.
"Ebbol csak nekunk van veszteni valonk."
Végre egy megyei kampányfőnökhöz illő bölcs mondat!
mert mi a jovot kepviselyuk es nem a multat.
Csaba keveri a múlt és a jövő fogalmait!
Ez a képviselet apasztotta le a tulipános pecséteket, és juttatta amúgy megérdemelt mandátumához Tőkés Lászlót! Csak így tovább.
"Nincs ertelme olyan vitaba belemenni ahol csak helyesirasi hibak es elutesek az "ervek" komoly dolgok helyett."
Ez az! Érveik nem voltak, és a mocskot is helytelenül szórták!
"Mi csak koncentraljunk az elovalasztasokra es legyen az ott eselytelenek vigasza a levelezgetes."
Kedves! Esélyesek? Lehet. Eredményes munkájuk három év alatt felezte a tulipános szavazatokat. Csak így tovább.
Egyébiránt aki ékezetek nélkül ír magyar szöveget, az más aljasságokra is képes.
- Igaz-e Önökre a bibliai Ige: "Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál... Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti Mennyei Atyátok táplálja őket." (Máté 6.25")
- Valóban, így van. Amerre járunk, mindenütt énekelünk, s ha nem Erdélyben, Délvidéken, vagy Felvidéken járunk, akkor adományt kérünk a szereplésünkért. A koncertek mellett szívesen ellátogatunk nyugdíjas otthonokba, kórházakba, óvodákba, jótékony célú hangversenyekre ingyen, annak ellenére, hogy nekünk sincs semmink. Énekelünk, s ezáltal szebb lesz a világ!
A fentiek ebből a Dévai Nagy Kamillával készült interjúból valók:
http://www.kdnp.hu/index.php?type=cikk&cikkid=3154
Tegnap délután Kocsik Imre 1 óra 45 percet töltött nálam.
Albert László nagyságát jelzi, hogy kimaradt ebből az adok-kapokból.
Kedves Nagy Úr!
Kivülállóként úgy vélem, hogy ami az ön Nagy-ságát illeti eggyenlő a 0-val. Mivel ön csak kritizálni próbálja az esetleges problémákat, nem pedig megoldani öket.
Kedves névtelen!
A Nagy-ságomat senki sem vonhatja kétségbe, ezzel a névvel anyakönyveztek, de nagyságommal kapcsolatosan lehetnek kétségei. Kívánom, hogy nője ki magát bennfentes névtelenségéből.
Nagyon örülök annak, hogy számos megjegyzés érkezett, bár bevallom, ha a cikkemmel kapcsolatosan érkeztek volna, sokkal jobban örülnék.Ezek szerint szükség volt(van és lesz is)egy fórumra, ahol mindenki véleményt nyilvánÍthat.Jó tehát, hogy létrehoztam ezt a bloggot, és remélem mások is követni fogják példámat. Az adok-kapokból valóban szándékosan maradtam ki. Nem azért, mert nem volt véleményem, hanem mert úgy éreztem ez nem az én meccsem; illetve mert nem lett volna igazságos, hiszen csak az egyik fél munkásságát ismerem. Csak azt tudom, hogy Kocsik Imre barátom mennyi erőfeszÍtést tett, hogy létrehozzon a semmiből és működtesse a pécskai ifjúsági szervezetet.Ezért, és persze sok minden másért tisztelem, becsülöm és barátomnak tartom őt. Bármennyire tiltakoznánk is, el kell fogadnunk, hogy az idő telik, és ez azzal jár, hogy új emberek érkeznek, akik más szemlélettel rendelkeznek. Lehet, hogy ők sem lesznek képesek megfelelően átütést hozni, de nagyobb esélyük van rá, mint azoknak az embereknek, akik már nem képesek újat hozni, akik már felőrlödtek a sok éves harcban. Az igazság az, hogy ezeknek a harcosoknak illik köszönetet mondani, és lehetőséget adni nekik, hogy tapasztalatukkal segÍtsék az ifjú titánokat, akik átveszik a helyet a harcvonalban.A legfontosabb tehát, hogy csapatban dolgozzunk, hiszen közös a célunk.
A nagy célok mindig közösek, de az azokat megvalósítani akaró emberek olykor kicsinye(se)k.
Sajnálom, hogy az indító bejegyzéshez az enyémen kívül senki sem szólt hozzá, de az én megjegyzéseimhez sem. Egyéb viszont annál inkább volt.
A magam blogját is egyfajta fórumként hoztam létre. Túl sok hozzászólás oda se érkezik. De hetente van 30-50 látogatóm.
Sajnálom az itt történteket, de védekezni kényszerültem.
Várom a következő témát, amelyet, ha érdekesnek fogok találni, akkor körül fogom járni.
Koszonom, hogy egy erdekes blog
Megjegyzés küldése