Akik közelebbről ismernek, tudják rólam hogy elvetemült Fc Barcelona drukker vagyok. Egyszerűen imádom ezt a klubbot, amely 1899 óta a katalán ellenállás, küzdelemvágy szimbólumaként él a köztudatban. Nyugodtan ki merem jelenteni Barca szurkolónak lenni egy életérzés, hiszen, ahogy a szlogen is mondja, A Barca több mint egy klub.
Azt hiszem, szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fotballtörténelem egyik legnagyobb játékosát kedvenc csapatomnál láthattam játszani öt éven keresztül. És valóban játék volt, minden egyes pillanatban, mert a legmosolygósabb focista el tudta feledtetni velünk gondjainkat csodálatos cseleivel, passzaival, fantasztikus megoldásaival. Akárha az iskolaudvarban játszott volna, könnyed játékával sikerült oldania a meccsek feszültségét, ami igen nagy volt, ugyanis egy Barca kaliberü csapattól mindenki, mindíg győzelmet vár. Játéktudását senki sem vonhatja kétségbe. Azt hiszem, a legnagyobb elismerés számára nem az volt, hogy a világ legjobb focistajának választották, hanem az úgynevezett Il Classicon, a legnagyobb rivális Real Madrid elleni meccsen történtek voltak, amikor lenyűgöző játékát látva a hazai, madridi szurkolók talponállva tapsolták meg.
A tavalyi gyengébbre sikerült szezon után várható volt, de mégis nagyon szomorúan fogadtam a hírt, hogy átigazolt a Milanhoz. Remélem, könnyedén be tud majd illeszkedni és megtanítja az olaszokat is a mosolygós focira.
Én, minden esetre a szívembe zártam, és mindíg hálás leszek, amiért játékával örömet tudott okozni nekem. Köszönöm szépen a feledhetetlen pillanatokat.
A legszebbek itt láthatók http://www.fcbarcelona.com/web/english/futbol/temporada_08-09/especials/adeu_ronaldinho/ronaldinho.html
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése