Indul a verseny!
A hétvége különleges lesz sokunk számára, igaz más-más okból. Bár a legtöbben húsvéti lázban égnek, takarítanak, főznek, sütnek, mi már szinte elfelejtettük a pirostojás ízét, és nem igazán vagyunk képesek átvenni az ünnepi hangulatot.
Engem személy szerint egy másik esemény hoz lázba, ugyanis szombaton kezdődik a 2008-as postagalamb versenyszezon.Itt érintve vagyok, ugyanis több mint tíz éve tenyésztek postagalambokat és veszek részt gyorsasági versenyeken.Ezentúl hetente- három hónapon keresztül- minden héten máshová visszük madarainkat; Magyarországon kezdve, Ausztián át egészen Németországig. Ott reggel korán elengedik őket, mi tenyésztők pedig otthon lessük az eget( persze nem nagybögőnek) és türelmetlenül várjuk hogy hazaérkezzenek. Fantasztikus az a hűség, elhivatottság és erőfeszítés amelyet ezek a csöpnyi teremtmények tanúsítanak. Bárhova visszük is őket, mindig arra törekszenek, hogy minél rövidebb úton hazatérjenek fészkükbe, párjukhoz esetleg kisgalambjaikhoz. Olyannyira kötődnek szülőhelyükhöz, hogy mindig vissza akarnak térni oda. Sokszor képesek egész nap röpülni és megtenni 850-900 km-t, átszelni Németországot, Ausztriát, Magyarországot és estére hazaérni. Hullafáradtan huppannak le ilyenkor a tetőre, sokszor szinte előrebuknak a kimerültségtől. Mégis látszódik rajtuk az elégedettdég, amit a hazaérkezés öröme jelent számukra. Gyönyörű pillanatok ezek egy tenyésztő számára, főként ha madara elsőként érkezik haza, legyőzve ezzel 4500-5000 galambot. Ilyenkor tudom, munkám nem volt hiábavaló, mert-bár sokan nem is gondolják-rengeteget kell dolgozni azért, hogy egy minőségi postagalambot kitenyésszünk, felneveljünk és versenyekre felkészítsük. Edzetni kell őket, hiszen valódi sportolókról van szó. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kétévente galambolimpiát rendeznek, ahol a világ országainak galambválogatottjait állítják ki.Szombaton tehát a múltévi munkánk első vizsgája lesz. Már nagyon várom, és büszke leszek , amikor első madaram a tetőn landol.